Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 6 (61. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
804 műszakiak büszkék arra, hogy az 1895ben elfogadott, 1895. évi XXXVII. törvénycikk majdnem száz évet élt meg. Most, májusban lesz a százéves születésnapja ennek a törvénynek, amely törvényt 1894. november 19én terjesztett be Lukács Béla, akkori kereskedelmi miniszter. A képviselőház 1895. május 20án egy ülésben megtárgyalta, május 21én elfogadta; a főrendi ház május 28án minden változtatás nélkül elfogadta, a királyi szente sítés pedig július 7én következett be. Ez a törvény szinte mai fogalmakkal, ma is érvényes megállapításokkal rendezte a találmányok kérdését, és bár már 1903ban a szabadalmi törvény reformját tűzték ki - hiszen, ahogy az akkori szócikk írja: a szabadalmi törvény reformja nálunk küszöbön van , valójában csak '38ban következett be változás a háborús előkészületek hatására, '49ben történt ennek módosítása, és egészen 1970. január 1jéig érvényben volt. Én magam is adtam be olyan találmányokat szabadalmi o ltalom elnyerésére, amik e törvény hatálya alá estek. A maga idejében az 1969ben kidolgozott törvény is jelentős tett volt, hiszen akkor nagyon nagy harc folyt annak érdekében, hogy a szovjet típusú, a feltalálók jogait egyáltalán nem respektáló, úgynevez ett tanúsítványi rendszert vezessék be. Ezzel szemben ez a bátor törvény, az akkori törvény kiállt a feltalálók érdekei mellett, és a jövőbe mutató lett. Talán érdemes az akkori általános indoklásból felolvasni két sort: "Társadalmigazdasági rendszerünk t ovábbfejlesztése elengedhetetlenül szükségessé teszi a termelés műszaki színvonalának további emelését. Gazdasági mechanizmusunk reformjának is egyik legfontosabb célja a műszaki fejlődés meggyorsítása." Nagyon jó szándékú volt ez a törvényjavaslat. Azt hi szem, amikor a száz évvel ezelőtti törvényt megdicsérjük, és az akkori Magyarország ipari fejlődésének fénykorára emlékszünk vissza, és megdicsérjük az akkori szabadelvű viszonyokat és szabadelvű fejlődést, az ugyanúgy - szűkebb, komprimált, nehéz körülmén yek között - megszülető, ma is hatályban lévő másik törvényben is föl kell fedeznünk a jobbító szándékot, a jó szándékot. Számtalan találmány születhetett meg azután. Más dolog az, hogy elzártságunk, a két világrendszer, az embargó és a belső viszonyok érz éketlensége az új és a találmányok iránt gúzsba kötötte a feltalálókat. De ahhoz képest viszonylagosan levegőhöz jutottunk - nagyon kevéshez, de levegőhöz jutottunk. Most már rátérnék a jelen szabadalmi törvényünkre. Ahogy államtitkár asszony is elmondta, tulajdonképpen nem a konkrét gyakorlat volt az, ami ennek az új törvénynek a kidolgozását szorgalmazta, hanem elsősorban az európai jogharmonizáció. Hiszen találmányi rendszerünk az elmúlt évtizedekben kifinomodott a találmányi bíráskodással együtt, és kez elni tudta a meglévő jogszabályok alapján is a találmányokkal kapcsolatos szabadalmi kérdéseket. Több nemzetközi kötelezettségünk is volt és van azonban, amelyeknek eleget kellett tenni, és ezzel a törvényjavaslattal - elfogadása esetén - jelentős lépést t eszünk az európai jogharmonizáció felé. 1973ban született a müncheni egyezmény, amely az európai szabadalmi bejelentéseket, a szabadalmak megadását szabályozta. Ehhez most már nemzetközi megállapodásaink szerint kötelező a csatlakozás; és nincs még érvény ben, nincs még hatályban az 1975. évi luxemburgi egyezmény, amely az oltalomból folyó jogokat fogja közösen rendezni. Bár ezt az egyezményt még nem mindenütt ratifikálták és még nincs hatályban, előremutató az, hogy a jelen szabályozás figyelembe veszi eze ket a követelményeket, így ha megtörténik a ratifikálás és a hatályba lépés, akkor ez a törvény már előre korszerű lesz. Ez a törvény is adós marad a találmány fogalmának definiálásával, ugyanúgy, ahogy a kronológiában felemlített két korábbi törvény is. A z 1895. évi törvény azt mondja, hogy a találmány fogalmát a törvény nem állapítja meg, aminthogy azt egyetlenegy külföldi törvény sem teszi meg, mert az elmélet - bár ezzel a feladattal már sokat foglalkozott - elfogadható definícióra jutni nem tudott. A g yakorlat azonban megállapodott a következő elvekben - írják '95ben: "Találmánynak csak oly létesítmény tekinthető, amelyet műszaki eszközökkel (fizika vagy kémia) valósíthatunk meg, s amellyel műszaki hatást érünk el. A műszaki hatásnak oly természetűnek kell lennie, hogy az iparilag értékesíthető legyen. Az értékesíthetőség fogalmát a gyakorlat úgy állapította meg, hogy az a
