Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
712 Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Elnök Úr! A mostani felszólalásom tulajdonképpen két részből fog állni, az első részében a privatizációs törvényjavaslathoz, a második részében pedig ennek legfőbb célterületéről, az energetikai privatizációról szeretném elmondani gondolataimat. Négyöt évvel ezelőtt egy rendkívül figyelemreméltó tanulmány jelent meg a nemzet közi hírű The Economist című újságban, és ez az akkortájt kisebbnagyobb zökkenőkkel beinduló keleteurópai privatizációt taglalta és részletezte. A cikk végső közvetkeztetését a következőképpen vonta le. "KözépKeletEurópa országaiban a privatizáció nem olyan teendő, melynek megindításával a jobb időkre lehet várni. Enélkül ugyanis a jobb idők soha nem fognak elkövetkezni." Nálunk sem. Mert az állami vagyon, ha nem privatizáció következtében, akkor értékvesztés útján, vagyonfelélés eredményeként tűnik el. S ez utóbbi az a legrosszabb, ami csak bekövetkezhet. Minderre azért érdemes most visszaemlékezni, mert újabban ismét érezhetők bizonyos törekvések, melyek a privatizáció meglévő hiányosságaira és hibáira történő hivatkozással annak leállítását vagy legal ábbis lassítását szeretnék elérni. Ennek nyílt kimondását természetesen nagyon kevesen vállalják, de azok a kifogások, amelyek refrénszerűen azzal kezdődnek, hogy "én támogatom a privatizációt, de, csak, azonban...", ezek az indoklások rendszerint azzal a ki nem mondott, de annál könnyebben levonható tanulsággal zárulnak, hogyha ennyi ügyetlenség, hanyagság, lelkiismeretlenség, korrupciógyanú és igazságtalanság kíséri a tulajdonátrendezést, mely ráadásul bevételt sem annyit hoz, mint amennyit mi szeretnénk, akkor talán tényleg legjobb lenne elfeledkezni az egészről. Privatizálni azonban, tisztelt Képviselőtársaim, kell! Még ha az nagyon nehéz is. De azért, mert nehéz, még nem kérdőjelezhető meg a szükségessége. Privatizálni kell, hisz az eredményben érdekelt , a vagyont jól működtető, kockázatot vállaló magántulajdonosok tömege jóval nagyobb motorikus erőt jelent egy nemzet gazdasága szempontjából, mint az állam, a megfoghatatlan köztulajdonos. Privatizálni kell, hisz tőkeinjekciókra, modern technológiákra biz ony nagy szüksége van helyenként elaggott termelő, szolgáltató infrastruktúránk hatékonyabbá tételére. Privatizálni kell, mert adósságaink egyre nyomasztóbb kamatterheit csökkentendő, a költségvetésnek privatizációs bevételre van szüksége. Privatizálni kel l, mert tapasztalati tény, hogy a domináns tulajdonforma működési jegyei öröklődnek át a kisebbségi tulajdonformára is, azaz állami tulajdoni többség esetén még a magánszektor is az előbbi működési tökéletlenségeit teszi magáévá. És végül privatizálni kell azért is, mert az állami tulajdon rohamosan értékelődik le, s mert az állami tulajdonosi monopólium a jogállami berendezkedés más területeit is gyengíti. Nem tagadom, hogy a korábbi négy év folyamán a megfelelő társadalmi ellenőrzés nélkül folyó privatizá ció megfelelőbb keretek között tán több eredményt s kevesebb hordalékot hozhatott volna. (12.00) Azt sem állítom, hogy a még előttünk álló privatizáció majd maga lesz a tökéletesség. Tudom, hogy jó privatizáció nincs, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy ne lenne jobb. S nekünk erre kell törekednünk! Ellenzéki felszólalók méltánytalanul és nem megalapozottan vetették a szabaddemokraták szemére, hogy mi nem kívánjuk a magyar tulajdonosi réteg kialakulását, mivel szerintük nem tá mogatjuk azon kedvezményes privatizációs technikákat, melyek a külföldiekkel szemben jelentős anyagi hátrányban lévő magyar befektetőket segítenék. Ez nem igaz! Mi ugyan jelenlegi gazdasági kényszerhelyzetünkben valóban a készpénzes technikát preferáljuk, de emellett, s különösképpen ennek híján - márpedig ez várhatóan nem lesz ritka az előttünk álló privatizációs időszakban - ugyanúgy használni szeretnénk ezeket a különféle kedvezményes privatizációs technikákat, mint
