Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
713 bármelyik ellenzéki képviselőtársunk a zt hangoztatta. Ezen szándékunkat egyébként módosító indítvány formájában fogjuk nyomatékosítani. Amit mi kifejezetten nem támogatunk, az csak a minden kockázatvállalás nélküli tulajdonhoz jutás. Az, ahol egyesek ingyen vagy legalábbis játékpénznél valósab b értékkel alig rendelkező fizetőeszközzel juthatnának vagyonhoz, melyet azután vagy sikerül működtetniük, vagy nem. Ahol a tulajdonos attól függetlenül képes meggazdagodni, hogy csődbe vittee a cégét, vagy felvirágoztatta azt. Ezt viszont, azt hiszem, ti sztelt ellenzéki képviselőtársaink sem támogathatnák. Az ellenzéki szónok részéről az is gyakorta elhangzott vád volt irányunkban, hogy az egykori úgynevezett spontán privatizáció szellemi örököseiként most is a lovak közé kívánjuk dobni a gyeplőt, s nem i gazán kívánjuk az átlátható, társadalmilag ellenőrizhető privatizációt. Ez sem igaz! Elsődleges célunk éppen az, hogy olyan privatizációs szervezetet s olyan privatizációs technikákat eredményezzen a törvényjavaslat, mely ez irányba hat. Mi parlamenti felü gyelet alá kívánjuk helyezni az ÁPV Rt.t, de ha ÁV Rt. marad belőle - a név nem tesz különbözőséget a tartalom szempontjából , mi azt akarjuk, hogy eredménytelen pályázat esetén kötelező legyen újabb és újabb pályázatok kiírása mindaddig, amíg mindez sik eres nem lesz. Mi nem elégszünk meg azzal, hogy az ÁPV Rt. tevékenységét csak utólagos külső és következményekkel nem járó ellenőrzés minősítse. Mi azt a hatékony belső ellenőrzési rendszert akarjuk, szeretnénk felállítani, aminek persze már rég fel kellet t volna állnia. Mi azt akarjuk, hogy a pályázati feltételrendszer pontjai pontosan megjelenjenek a majdani privatizációs szerződésekben, hogy menet közben ne lehessen úgy módosítani a feltételeket, mint az eddig volt szokásban. Mi azt akarjuk, hogy olyan k ülső befektető részére történő eladás esetén, ahol egyébként racionális anyagi megfontolásból érthető módon a menedzsment végzi a vagyonértékelést, ott rögzítve legyen a menedzsment büntetőjogi felelőssége. Ahol pedig a menedzseri kivásárlásra is sor kerül , ott minden esetben külső független vagyonértékelő szervezetnek legalább az ellenőrző szerepét elő kívánjuk írni. Mindezen szándékainknak szintén módosító indítvány formájában tervezünk majd eleget tenni. Olyan törvény meghozatalát kell majd tehát közös m unkával, együtt a parlamentben elősegítenünk, mely egyrészt átláthatóvá teszi a privatizációs folyamatokat, másrészt pedig jelentősen felgyorsítja azokat. Bizonyos számítások 56 milliárd forintra becsülik az állami vagyon havi leértékelődését. Ezzel vág e gybe az Állami Számvevőszék 1994. novemberi jelentésének azon megállapítása, miszerint 1990 és '94 között megközelítően 200300 milliárd forint nagyságrendű az állami vagyon leértékelődése. Az állami vagyon tehát, tisztelt képviselőtársaim, olyan fagylalth oz hasonlítható, melyet a napon szervíroznak, és előttünk, a szemünk előtt olvad. Éppen ezért nem vagyunk olyan helyzetben, hogy végeláthatatlan vitákat folytassunk magának a privatizációnak az indokoltságáról, valamint arról, hogy kivárjuke esetleg a job b időket mindezzel. Mindaz azonban, hogy privatizálni gyorsan kell és érdemes, nem jelenti azt, hogy ennek érdekében minden más, szintén fontos privatizációs szempontot fel kéne áldoznunk, semmibe kéne vennünk. Mert bizonyos közös érdekeink szerint való az is - amint arról már szóltam , ha a privatizáció átlátható körülmények között zajlik, ha eredményes, s inkább bevételt, mint kiadást jelent, ha elősegíti gazdaságunk szerkezetének rekonstrukcióját, ha eredménye különféle gazdasági prioritásaink teljesíté sét tudja elősegíteni. Sajnos azonban be kell látnunk, hogy ezek a szempontok legtöbb privatizációs ügylet esetén nem teljesülhetnek maradéktalanul, mert teljesülésüket ráadásul külső tényezők is befolyásolják. A befektetők hite és bizalma, politikaigazda sági stabilitásunk, szavahihetőségünk, következetességünk, a régió helyzete, a szomszédainkkal való viszonyunk mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják cégeink, vállalataink privatizációjának hatékonyságát. A most előttünk fekvő törvényjavaslat, még ha k icsit szezonvéginek tűnhet is, nagyon is szükséges, hisz privatizálásra várnak még az igazi nagyvadak: az energiaipar, a bankszféra, valamint a táv- és hírközlés, a szállítás és vegyipar egy része, de ugyanígy a várhatóan nehezebben privatizálható vaskohás zat, alumíniumipar, nehézvegyipar és a k+f szféra is. Van tehát még mit tenni és mire ügyelni. Az SZDSZ álláspontja szerint a törvényjavaslat alkalmas az országgyűlési vitára, és
