Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A nyugellátások és nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások 1995. évi márciusi emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
70 Mivel azonban nem nyugdíjemelésből való kizárásról, hanem csak egy felső korlátról van szó, mi, kereszténydemokraták úgy véljük, hogy ebben a változatban érvényre jut a nemzeti szolidaritás és kifejeződik az is, hogy a társadalombiztosítás teljesítőképességének határa is van. Hogy ennek a felső korlátnak valóban 3500 forintnak kelle lennie, erről - gondolom - eltérőek a vélemények és születhetnek módosító indítványok is. Ezzel a témát akár lezártnak is lehetne tekinteni. E határozattervezet kapcsán azonban egy sor kérdés fogalmazódott meg bennünk, amelyre sajnos ma még a válasz elképzelésekben sem k örvonalazódik. Úgy ítéljük meg, hogy a százalékos emelés a rendszerben meglevő igazságtalanságokat nem oldja; ezeket továbbra is magunk előtt görgetjük. Azok sajnos csak fokozódni fognak, ha nem változtatunk hamarosan az egész rendszeren. A kormány a kiszá míthatóságot, a tervezhetőséget, a stabilitást ígérte, és ígérte ezt a közel 3 millió nyugdíjasnak is. Az üzenet ma már nem egészen erről szól. Konkrét ígérete van és kötelezettséget vállalt, hogy az egész nyugdíjrendszer átalakítása megtörténik, s a rends zerben ma még fellelhető igazságtalanságok kiküszöbölésre kerülnek. Ezek közül most csak néhányat említenék meg. Hogy például egy új nyugdíjrendszer jobban figyelembe fogja venni a munkaviszonyban eltöltött éveket. Mert ma például aki 42 évet dolgozott, ki s fizetésért, kaphat ugyanannyit, mint aki 10 évet, jóval magasabb bérért. Hogy korrigálja azokat az eltéréseket, amelyek csupán abból adódnak, hogy ki mikor, milyen aktuális szabályozás hatálya alatt ment el nyugdíjba. Hogy keresi a lehetőséget arra, hogy biztosítható legyen az értékmegőrzés, a nyugdíjak vásárlóértéke. Mert ha például ebből a szempontból vizsgáljuk meg az 1995. évre tervezett 14 százalékos nyugdíjemelést, akkor a reálnyugdíjcsökkenés egyértelmű, a nyugdíjasok számára elkeserítően negatív képet üzen: amikor a nettó átlagkereset az előző évhez viszonyítva 13 százalékkal csökken, a fogyasztói árszínvonal 1922 százalékkal nő és az infláció - ma már érzékelhető - a tervezettnél jóval nagyobb lesz. Vagy hogy a nyugdíjminimum emeléséről szó sem esik, pedig a szociális törvényben megfogalmazott egyéb jellegű szociális juttatások talán mindegyike ehhez kötődik, s a továbbgyűrűző hatások e réteg nagy részét a megélhetési küszöb alá vagy afelé sodorja. Ha ezt nem emeljük, akkor ezek a juttatások még jobban lemaradnak, ezeknek a reálértéke egyre alacsonyabb szinten nyújthat vagy nyújt csak biztonságot. S akkor még nem szóltam egy nagyon fontos kérdésről, a nyugdíjkorhatáremelés kérdéséről. A megoldás tehát mindannyiunk számára csak a nyugdíjrendszer á ltalános, átfogó reformja lehet. Csépe Béla képviselőtársam tegnap napirend előtti felszólalásában kifejtette a kereszténydemokraták véleményét a félbemaradt vagy el sem kezdődött társadalmigazdasági érdekegyeztetésről. Én most itt, e napirendi pont kapcs án szeretnék emiatt szomorúságomnak hangot adni, mert úgy vélem, hogy különösen ilyen nagy horderejű kérdéseket a társadalom igen széles rétegeivel, jelen esetben a mintegy 3 millió és a legjobban kiszolgáltatott nyugdíjas réteggel kellene megvitatni, s az okról csak velük együtt lehetne döntéseket hozni. Remélem, a kormány megtartja ígéretét, és a nyugdíjrendszer átfogó reformjáról itt hamarosan kifejthetjük véleményünket. Én is csatlakozom Béki Gabriella képviselőtársamhoz, hogy a döntés, a határozathozata l minél hamarabb szülessék meg. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Szólásra következik dr. Trombitás Zoltán, a Fidesz képviselője. Szólásra készül dr. Torgyán József, a Függet len Kisgazdapárt frakcióvezetője. Megadom a szót dr. Trombitás Zoltán képviselő úrnak.
