Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKGP):
566 Az európai kisebbségi keretegyezmény politikai elemzők, médiaszakemberek szerint talán gyenge. Meggyőződésünk szerint lehet minősíteni "kevésbé jó"nak, és lehet egyéb szavakkal is illetni, egy dolog azonban biztos: az első olyan egyezmény, amely jogi kötelezettségeket jelent az aláíró és később az egyezményt ratifikáló országok számára. Sz omszédaink - velünk együtt - ezt a keretegyezményt aláírták. Meggyőződésünk szerint a magyar parlamentnek elsőként kell ratifikálnia, ezzel is illusztrálva azt a törekvését, hogy európai normák szerint kívánja rendezni a határon túl élő magyarok sorsát. Ti sztelt Országgyűlés! Meggyőződésünk szerint a Magyar Köztársaság külpolitikája az egyetlen lehetséges külpolitikai irányzat, amelyet Európának ebben a térségében Magyarország felvállalhat. (Dr. Kövér László: Szerinted!) Engedjék meg, hogy hadd idézzek ezze l kapcsolatban egy korábbi parlamenti vitanapon elhangzott kijelentést: "És ami a kormányzat felelősségét illeti, természetesen a kormány felelős a külpolitikáért egészében, úgy, ahogy van, mint ahogy a belpolitikáért és a gazdaságpolitikáért is felelős. B aj akkor keletkezhet, hogyha a kormányon kívül álló erők kezdenek önálló külpolitikát folytatni, amely nincs összhangban a kormányzat külpolitikájával." Lehet ezt a véleményt vitatni - hozzá kell tennem, hogy ez az előző kormányzat felelős külpolitikai áll áspontjának volt tekinthető. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Bársony András felszólalását. Megadom a szót G. Nagyné Maczó Ágnesnek, a Független Kisgazdapárt részéről - egyben átadom az elnöklést Salamon László alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Salamon László foglalja el. Jegyzők: Sasvári Szilárd és dr. Kávássy Sándor) G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Sütő András mondta, hogy "még nem a jog ainkat kaptuk vissza, csak jogot a szóláshoz". A magyar külpolitikával tulajdonképpen csak annyi probléma van, hogy sokszor olyan, mintha román lenne. (Derültség a jobb oldalon.) Hányszor halljuk külpolitikusainktól, hogy vigyázzunk, nehogy szomszédaink ér zékenységét megsértsük! De hallottae már valaki, hogy arról beszéltek volna: csak óvatosan, nehogy népünk s a kisebbségbe kényszerített magyarság érzékenységét megsértsük? Állandóan csak szomszédaink érzékenységére hivatkozik saját külügyünk, hogy az alta tásból s a meghunyászkodásból róluk vegyünk példát. Ahelyett, hogy arra hivatkozna - s felrázná a nemzetközi közvéleményt , hogy az elmúlt hetven év alatt mennyi szörnyű megaláztatást kellett elviselnie, minden ígéret ellenére, millióknak - pusztán azért, mert magyaroknak születtek. Vagyis faji alapon diszkriminálnak, hetven éve, folyamatosan, Európa közepén egy népet. Miközben 1945 után a zsidóság elleni tragikus holocaust - hála istennek - véget ért, a hetvenéves trianoni fogság alatt szakadatlanul folyt atódik a magyarság elleni fizikai, lelki, szellemi holocaust. Sajnos, a magyar külpolitika a magyarság elleni faji megkülönböztetés tényéről Európa előtt egyszerűen hallgat. Sérthete bárkit, ha hangosan újra kimondjuk Ady Endre szörnyű megállapítását: "Ve sznem azért kell tán, mert magyar vagyok"? Nem a mi sérelmeinkről kellene itt beszélni végre? Nem az történike hosszú évtizedek óta, hogy azért nem használhatják hivatalosan is anyanyelvüket, azért nem énekelhetik rettegés nélkül a Himnuszt, azért nem hal lgathatják saját nyelvükön a misét emberek milliói, mert magyarok? Külpolitikusaink naponta elmondják tízszer, hogy vegyük tudomásul, Európa csak úgy fogad el bennünket, ha rendezzük viszonyunkat szomszédainkkal. Igen. És mit tapasztalunk eközben? Körülött ünk nemzetállamokról beszélnek, autonómiákról hallani sem akarnak; magyarellenes
