Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKGP):
567 pogromok vannak; majdnem agyonverik Sütő Andrást; szükségállapot bevezetéséről beszélnek. Ezek a mi külpolitikai sikereink - és a következményei. Innen elterelhetik nyugodtan a Dunát - a mi külügyünk sem ez ellen nem tiltakozik határozottan, időben, sem most egy szomszédos atomerőmű megépítése ellen. Az osztrák külügy, sőt az osztrák kancellár nyugodtan tiltakozhat - nekik lehet: ők nem magyarok. A napokban hallottam egy ismerősömtől, hogy az Encyclopaedia Britannicaban azt írják: Romániában 700 ezer magyar él. Tájékoztattae valaha is erről a hamis tényről az illetékeseket valaki külügyeseink közül? S a nemzetközi sajtóban egyre szaporodó rágalmazó, hamis írásokra miért nem reagál mindig haladéktalanul és reálisan a magyar külügy? Aki ma Magyarországon független és demokratikus külpolitikát akar megvalósítani, annak véleményem szerint három szellemi tartópillérre kellene alapoznia elképzelését: Az el ső, hogy a magyar történet jogtalan szenvedések sorozata. Ezt Vajda János írta 1861ben, és sietve hozzáfűzte, hogy azért szenvedett többet a magyar nép, mint más hatalmas nemzet, mert az igazságot jobban szerette minden anyagi haszonnál, mert őszintébb, e gyenesebb, szóval becsületesebb volt - míg mások politikusabbak voltak. A második tartópillér, hogy amit rákentek a hazára az elmúlt évszázadok alatt, azt a sok gyalázatot ténylegesen le kellene mosni, törölni végérvényesen. A harmadik döntő tényező pedig Németh László máig érvényes gondolata, miszerint a legjobb külpolitika: a belpolitika. Ha a magyar külpolitika nem ezekre a fundamentumokra épül, akkor továbbra is birodalmi külpolitika marad - de most már birodalmi háttér nélkül. Mit értek ezen? Ha külpol itikánkról egy vitanapon felelősséggel véleményt akarunk nyilvánítani, nem tehetjük ezt meg anélkül, hogy a történelmi háttér lényeges pontjaira rá ne világítanánk. (10.40) Igaza van Vajda Jánosnak, hogy a magyar történet jogtalan szenvedések története, hi szen ki vitatná el, hogy teljesen jogtalan volt az a szenvedés, melyet az orosz, német, Habsburggyarmatosítások alatt kellett elviselnie ennek a népnek. Néhány évet leszámítva, hosszú ideig nem is volt független politikája, külpolitikája Magyarországnak. Többnyire a gyarmatosítók határozták meg, hogy mit kell gondolni rólunk a világnak. Ránk kentek, ránk fogtak sok mindent, ami csak arra volt jó, hogy itteni hódításaikat igazolják. Amíg a rólunk kialakított hamis képet meg nem változtatjuk, addig hiába min den. Enélkül nincs magyar külpolitika, nem lehet változás, csak siettetett ügyködés, erőltetett kapkodás. Hol kezdődött a baj? Régi mondás, hogyha egy tájékozódási futó eltéved, vissza kell mennie arra a pontra, ahol még tudta az irányt. Történelmünkben ez a pont a reformkor ideje, ahová vissza kell tekintenünk. Vajon hányan tudnak arról - akár Magyarországon is , hogy Széchenyi István nem azért kardoskodott Hunnia című könyvében a magyar nyelv hivatalossá tétele mellett saját hazájában, hogy a nemzetisége ket elnyomja, hanem azért, mert akkor itt a hivatalos nyelv a latin és később a német volt? S hogyan akarja a külpolitika megváltoztatni a rólunk kialakított negatív képet, ha fiataljaink már arról se nagyon tudhatnak, amire legutóbb Illyés Gyula hívta fel figyelmünket, hogy '48as forradalmunkban két népesség küzdött velünk szívvellélekkel: a svábok és a mózeshitűek. Bizony, ha ezt örökítettük volna át generációról generációra mi is, a svábok is, és a mózeshitűek is, akkor talán nem okoztunk volna egymásn ak annyi fájdalmat, nem történtek volna nagyobb tragédiák, melynek legszomorúbb végkifejlete, igaz, náci megszállás alatt, de mindenképpen a minket is megszégyenítő holocaust volt. 1848 után nem kellett magyarázkodnunk Európa és a világ előtt, hogy milyen is a magyar nép. Akkor a külügyet - ha nem is hivatalosan - Kossuth és emigráns társai képviselték. Külügyi tragédiáink sorozata mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban a kiegyezés után kezdődött el. A
