Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
561 Természetesen a legjobb az lenne, ha nem lenne szükség semmifajta nyomásra, hanem ezek az országok mind gazdaságilag, mind politikailag fejlődnének annyira, hogy elérjék azokat az európai normákat, amelyek azt is jelentik, hogy a kisebbségek ügye rendeződik. Mindenesetre - s itt utalok mindarra, amit Kovács László miniszter úr expozéjában elmondott - Magyarországnak nemcsak a retorika szintjén, hanem őszintén és komolyan kell törekednie ar ra, hogy jószomszédi kapcsolatokat létrehozzon. Mindez természetesen átvezet az alapszerződések kérdéséhez. Úgy érzem, a kormány korábban is, itt is hallhattuk, becsületesen megmondta: az alapszerződés nem cél, hanem eszköz. Nincs olyan alapszerződés, amel y pótolná a valódi jó kapcsolatokat, ha a politikai jó szándék hiányzik, akkor hiába van alapszerződés. Ezért aztán jó sok vád is éri a kormányt amiatt, hogy akkor miért törekszik alapszerződések létrehozatalára. Tisztelt Országgyűlés! Ténykérdés, hogy a N yugat várja tőlünk az alapszerződések megkötését, a Nyugat számára az alapszerződés, ha tetszik, szimbolikusan jelenti a jószomszédi kapcsolatok kialakítását. Aligha hiszem, hogy a magyar külpolitika egy ilyen eléggé elterjedt nyugati véleménnyel szembehel yezkedhet. Több képviselő kifejtette már bizottsági vitákon: nincs meggyőződve arról, hogy az alapszerződések megkötése feltételét képezné Magyarország európai integrációja sikerének. Én azonban e tekintetben ma még inkább hallgatok Balladur francia minisz terelnökre, aki expressis verbis megfogalmazta, hogy amíg nincs alapszerződés, addig nem lehet álmodni sem Európai Uniótagságról. Lehet persze, hogy ez a politika még változik, ezt nem lehet kizárni. Az azonban kétségtelen, hogy az alapszerződések - vagy legalábbis egy alapszerződés - megkötésével egy jelentős akadály elhárul az integráció elől. Ezért az a meggyőződésem, hogy a kormányt a legcsekélyebb szemrehányás sem illetheti azért, hogy mindent megpróbál megtenni az alapszerződések létrehozatala érdeké ben. Az persze más kérdés - és azt hiszem, ebben nincs vita , hogy a létrehozandó alapszerződésekben a határokon túli magyarság érdekeit a lehetőségekhez képest a lehető legjobban meg kell védeni. (Dr. Kövér László: Nem a lehetőségekhez képest!) A vita ta lán abban van - Kövér László beleszólására is reflektálok , hogy mi történjék akkor, ha nem sikerül a maximális célt elérni. Ha nem sikerül elérni azt a célt, amelyet mi magunk is a legjobbnak tartanánk, hogy az alapszerződésekbe még kisebbségvédő rendelk ezések belekerüljenek, szabade kompromisszumot kötni. Ez a vita tárgya megítélésem szerint és a tapasztalataim alapján. Nekem az a meggyőződésem, hogy az a körülmény önmagában, ha nem sikerül a lehető legteljesebb mértékben minden eredményt elérnünk, még nem szabad, hogy az alapszerződés megkötésének gátja legyen, hogy önmagában oka legyen annak, hogy ne jöjjön létre az alapszerződés. E mögött a vélemény mögött az a gondolat áll, tisztelt Országgyűlés, hogy a kompromisszumos alapszerződésnek csak egyetlen alternatívája van. Ez az alternatíva nem a tökéletes alapszerződés, hanem a semmilyen alapszerződés. A kompromisszumos megoldás egyedüli alternatívája az, hogy semmilyen eredményt nem sikerül elérnünk, és én nem hiszem, hogy ez akár a határokon túli magyar ság érdekét szolgálná. Egy első lépés, amely nem jelentéktelen; ennek megtétele, úgy érzem, komolyan segítené a kisebbségi kérdés rendezését, és hosszú távon megteremtené a lehetőségét annak, hogy a térség egésze sikerrel integrálódjék az euroatlanti szerv ezetekbe. Az alapszerződésekkel kapcsolatban egy utolsó gondolat: Magyarországnak szerencséje van abban a vonatkozásban, hogy már vannak olyan országok, amelyekkel kötött alapszerződést, mégpedig kisebbségvédő alapszerződéseket is. Miniszter úr utalt rá: S zlovéniával egészen kifogástalan az alapszerződés; a Horvátországgal előkészítés alatt álló alapszerződés szintén kifogástalan; az ukrajnai alapszerződés is megfelelő. A szomszédaink, akik még nem kötöttek alapszerződést, nekik nincsenek még ilyen alapszer ződéseik, következésképpen Magyarország joggal hivatkozhat azokra a precedensekre, amelyeket létrehozott, ezért a nemzetközi közvélemény előtt sikerrel képviselhetjük azt, hogy mi ezeket etalonnak tekintjük és ezek alá nem kívánunk menni.
