Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FÜR LAJOS (MDF):
562 Tisztelt Országgy űlés! Befejezésképpen egy gondolat a hatpárti konszenzus meglétéről vagy meg nem létéről. Nekem olyan illúzióm természetesen nincs, hogy bármelyik ellenzéki képviselő itt feláll és azt mondja, hogy a kormány külpolitikája makulátlan, gyönyörű és meg vagyun k vele elégedve. Azt hiszem, ez nem is férne össze a parlamenti demokrácia elvével. Azt is megértem és el tudom fogadni, hogyha az itt elhangzottakhoz képest, annak egy elemével nincs egyetértés a Házban, akkor kiderül, hogy a külpolitika nem minden eleme élvezi a hatpárti konszenzust - azt hiszem, ez is elfogadható, és ez is összhangban van a parlamenti demokráciával. Nagyon kevés olyan ország van, ahol a külpolitika minden elemét osztják a parlamenti pártok. Nekem csak egy kérésem van: a kormánykoalíció a zt feltételezi az ellenzéki képviselőkről, hogy amikor megfogalmazzák aggályaikat, amikor megfogalmazzák figyelmeztetéseiket, ezt abból a megfontolásból teszik, mert ugyanúgy aggódnak mind Magyarország külpolitikai sikerei, mind pedig a határokon túli magy arság érdekei iránt, mint ahogy mi tesszük. Azt kérjük, hogy ez legyen fordítva is: mi is kérjük ezt a jóhiszeműséget; és ennek a mai vitanapnak arról kellene szólnia, hogy mi az a külpolitika, amely a leghatékonyabban szolgálja egyszerre - és ezt a szót s zeretném aláhúzni: egyszerre - Magyarország integrációs törekvéseit, a jószomszédi kapcsolatok kialakítását és a határokon túli magyarság érdekeinek képviseletét. Ha a vita erről fog szólni - ha megengedik még ezt a mondatot , akkor a külügyi bizottság el nökeként is tudom garantálni, hogy mind a kormánytöbbség, mind pedig a kormány minden jó szándékú és hasznosítható gondolatot a döntései során érvényesíteni fog. (10.10) Azzal köszönöm meg figyelmüket, hogy a fentiek, az iméntiek tekintetében nagy várakozá ssal tekintek a mai vitanap elé. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Eörsi Mátyás felszólalását. Megadom a szót Für Lajosnak, a Magyar Demokrata Fórum részéről; őt követi majd Bársony Andrá s, a Magyar Szocialista Párt részéről. DR. FÜR LAJOS (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Európában ma már alig van felelősen gondolkodó politikus, aki ne tudná: a kontinensünk népességének egynyolcadát kitevő, mintegy százmilliós kisebbségek ügyének rendez ése a századvég egyik alapgondja. Kérdéseik megoldása nemcsak a demokrácia próbaköve, de a földrész biztonságának is szerves része. Az európai képbe illeszkedő magyar kisebbségek megmaradása azonban számunkra létkérdés is. Nem lehet eltúlozni: a helyzet, a helyzetünk, tisztelt képviselőtársaim, valóban drámai. Mégpedig kettős vonatkozásban is az: akár a kisebbségi magyarok valóságos helyzetét, akár a megoldás esélyeit nézzük is. Helyzetüket illetően talán nem is a rendszeresen fölemlegetett, így közismerteb b, jogi, igazgatási, művelődési, anyagi feltételek hiánya, elégtelen volta a legfőbb gond. Sokkal lehangolóbbak a számszerű adatok. Hisz a tények azt mutatják, hogy a trianoni békediktátum óta eltelt háromnegyed évszázad alatt a magyar kisebbségnek 1920ba n még 3,3 milliónyi lélekszáma a szomszédos országok hivatalos statisztikái szerint 1990re 2,8 millióra apadt, vagyis közel egyötöddel fogyott, miközben - idő hiányában mellőzve a részadatok felsorolását - a velük együtt élő többségi népeké, az erdélyi, v ajdasági népeké, kétháromszorosan, sőt a délvidéki szerbeké ötszörösen megnövekedett. A mérleg magyar hiánya, viszonyított hiánya három és fél millió lélek. A végeredmény megdöbbentő. Nem félek kimondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a középkori katalá nok, a törökországi örmények és a zsidóság újabbkori holocaustján kívül aligha található példa az európai népek írott történetében, hogy az etnikai türelmetlenség a szükséges kisebbségvédelem hiányában rövid idő alatt ilyen pusztítást tudott volna okozni k isebbségi népcsoportokban.
