Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
560 mérlegeli a határokon túli magyarság érdekeit. Az persze más kérdés, hogy nem hangoskod ik vele annyira. De hogy miért veszélyes ez a vád? Azért veszélyes, mert belpolitikai célokat szolgál, miközben nem belföldön ér célba. Ahol célba ér, az a határokon túli magyarság, akik egyébként Magyarországon nem rendelkeznek választójoggal, akik, ha el hiszik ezt a propagandát, akkor könnyen elvesztik hitüket, könnyen elvesztik reményüket, ami azzal járhat, hogy politikai értelemben radikalizálódhatnak. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ez Magyarországon kinek lehet az érdeke. Megértem, hogy ez érdeke lehet Funarnak és pártjának, érdeke lehet egyes szlovák szélsőségeseknek, de tessék megérteni, ha a kisebbségi helyzet tovább éleződik, akkor az nemcsak az érintett országok integrációs törekvéseit fogja lerontani, hanem az egész térség fog instabilizálód ni, ami Magyarország integrációs lehetőségeit is nagymértékben lerontja. Még egyszer: úgy érzem, ez a vád nemcsak hogy igaztalan, hanem rendkívül veszélyes is, és remélem a jövőben, akik ezt hangoztatják, végiggondolják, hogy Magyarországra nézve és akár a határokon túli magyarságra nézve is milyen negatív következményekkel járhat ennek a hangoztatása. Mi tehát a leghatékonyabb mód a határokon túli magyarság érdekeinek képviseletére? Megítélésem szerint a magyar külpolitikának határozottan, de visszafogotta n és arányérzékkel kell ezekben a kérdésekben eljárnia. El lehet érni némi sikereket is megfelelő politikával. Hadd utaljak itt arra, hogy amikor a román alsóház meghozta azt a hírhedt zászló- és himnusztörvényt, akkor sikerült elérnünk, hogy a nemzetközi közvélemény nyomás alá helyezze őket, és a szenátus végül nem fogadta el ezt a törvényt. (10.00) Amikor az RMDSZszel szemben a rendkívül agresszív és nemtelen támadások megindultak, akkor is sikerült a nemzetközi közvéleménynek egy jelentékeny részét ebbe n mozgósítani, és reméljük, hogy ez is célra fog vezetni. Szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy amikor visszafogottságra és arányérzékre gondolok, végül is milyen példa jár az eszemben. Az elmúlt évek külpolitikáját alapul véve úgy ítélem meg, önmagában az a körülmény, ha a magyar miniszterelnök nem fogadja Hrebenciucot, a román kormány főtitkárát, ennek nincs semmilyen különösebb értéke. De ha ugyanez a miniszterelnök kész fogadni Mečiar szlovák kormányfőt annak érdekében, hogy megkísérel je rendezni a viszonyokat, akkor ennek fényében már értéke van annak is, ha nem fogadja Hrebenciucot, hiszen a világ közvéleménye szemében ezt azt jelenti, hogy itt nem érzelmek, itt nem előítéletek mozognak a háttérben, hanem valóban komoly nyomós okok, a melyekre érdemes felfigyelni. Ami a hiteles érdekképviseletet illeti, minden frakciónak van képviselője az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében. Kérem a frakciókat, hallgassák meg ezeket a képviselőket, meséljék el, hogy amikor az Európa Tanácsban feláll egy török vagy egy görög képviselő, akkor sajnos - ez nagyon szomorú - az egész közgyűlés mosolyog, nem veszik őket komolyan. Pedig higgyék el, képviselőtársaim, nem kevésbé súlyos dologról van szó, mint amikor mi a magyar kisebbségekről beszélünk! Egysze rűen csak az a probléma, hogy ha egy török vagy egy görög képviselő, mondjuk, a csecsen válságról folyó vita kapcsán és a ciprusi helyzetről fog beszélni, akkor ez a politika elértéktelenedik, a hitelét veszti. Tehát nagyon nagy szükség van arra, hogy hite lesen képviseljük a határokon túli magyarság érdekeit, annak érdekében, hogy sikereket is tudjunk elérni. Mi tehát a teendő? Az a teendő, hogy ha az európai nemzetközi közvélemény segítségét akarjuk igénybe venni, akkor olyan pontokra kell rámutatnunk, ame lyek európai érdekként is megjeleníthetők. Ahogy Magyarországon a léleknek nem fáj a ciprusi kérdés, ugyanúgy - szomorúan, de tudomásul kell vennünk - Európában a magyar kérdés nem fáj. Ezért nem magyar kérdésként kell megfogalmazni a határokon túli kisebb ség ügyét, hanem stabilitási kérdésként. És ez az a megközelítése a problémának, amely eredménnyel kecsegtethet, hiszen ha az európai közvélemény stabilitási kérdésként fogja fel a problémát, akkor megvan az esélyünk arra, hogy hatékony nyomással, nem gyor s sikereket elérve, de hosszú távon a kisebbségi kérdés rendeződjék.
