Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
559 Ami az integrációs törekvéseinket illeti: Hiába hivatkozunk a hányattatott magyar történelemre - ami egyébként igaz , hiába hivatkoznánk a Nyugat morális felelősségére - ami szintén igaz , ezzel önmagában soha nem lehetünk sem az Európai Unió, sem a NATO tagjai. A magyar külpolitika akkor tudja az integrációs törekvéseinket hatékonyan érvényesíteni, hogyha rátapint azokra a nyugati érdekekre, amelyek őket is érdekeltté teszik abban, hogy Magyarország ezeknek az európai szervezeteknek a tagjává váljék. Szeretném a figyelmüket felhívni arra, hogy sok ilyen érv van, és azt hiszem, hogy még több ilyen érv található, és a magyar kü lpolitika e tekintetben akkor lehet sikeres, ha ezeket jól ki is aknázza. Kétségtelen, némi csalódottság már jelentkezik - több újságcikket lehet erről olvasni , hogy még mindig nem érte el Magyarország a teljes jogú tagságot sem az Európai Unióban, sem a NATOban, de azt hiszem, Kovács László miniszter úr sokat beszélt a magyar külpolitika mozgásterének korlátozott voltáról, és ezektől a körülményektől valóban nem lehet eltekinteni. Én csak egy elemre hívnám fel a figyelmet - amelyet a miniszter úr is eml ített , az Európai Unió döntési struktúrája valóban akkor alakult ki, amikor még hat tagállam létrehozta az Európai Közösséget. Ma tizenöt tagot számlál, és kétségtelen, ha ezek az eltérő fejlettségű középeurópai országok bejönnének az Európai Unióba, az a jelenlegi struktúrát kétség kívül szétfeszítené. Tehát nekünk meg kell érteni: az Európai Uniónak végig kell gondolnia azt, hogy miközben a térség tagállamainak csatlakozását már eldöntötte, hogy ezt szervezetileg hogyan tudja megoldani. Én úgy ítélem m eg, hogy miközben az Európai Unió ezen dolgozik - reméljük, hogy '96ban döntés is fog születni , a magyar külpolitikának az a lehetősége adott, hogy nyomást gyakoroljon az Európai Unióra a döntés meghozatala érdekében. Úgy ítélem meg, és erről keveset be szélünk , hogy a magyar külpolitika ebben a vonatkozásban a térség tagállamai közül a legsikeresebben jár el. Vannak országok, amelyeknek a propagandája talán sikeresebb, mint a magyar, és kétségtelen, hogy jobb lenne, ha a propagandánkon sokat javítanánk , mert néha túl sok rossz hírt mondunk magunkról; míg ugyanakkor egyes országok sikerpropagandája talán egy kicsit túl zajos, már nem is igazán hiteles, mások inkább csak dörömbölnek az ajtón, addig a magyar diplomácia letette az Európai Unió asztalára azt a csomagot, amely a magyar elképzeléseket vázolja. Nem az fogja az Európai Uniót lépéskényszerbe hozni, ha mi azt ismételgetjük: kérem, tessék bennünket felvenni, hanem ha ilyen elképzelések az Európai Unió asztalán vannak, akkor ez lépéskényszerbe hozza őket, és - nem utolsó szempont - a magyar érdekek nyilván inkább figyelembevételre kerülnek. Hasonló a helyzet a NATOval kapcsolatban. A NATOnak is megvannak a maga érdekei. Nem lehet nem tudomásul venni, hogy nem kizárólag magyar érdekek vannak a NATOf elvétellel kapcsolatban. Itt van például az orosz kérdés. Egyes középeurópai politikusok megfogalmazhatnak kritikákat abban a vonatkozásban, hogyha a magyar kormány tárgyalni kíván az oroszokkal, hogy a magyar NATOcsatlakozás nem veszélyezteti az ő érdek eiket. A másik oldalon azonban az a helyzet, hogy a NATO tisztségviselői, magas rangú politikusok pedig azt mondják, hogy ez helyes lépés, annak leszögezése mellett, hogy orosz vétóra nyilvánvalóan nincs lehetőség. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a dialógu s fennmaradjon és meggyőzzük akár az oroszokat, akár másokat is, hogy Magyarország NATOcsatlakozásának melyek a szempontjai. Áttérve most már a szomszédpolitika kérdésére: Gondolom, a vita itt sem az, hogy azok a célok, amelyeket a kormány kitűzött, helye sek, megalapozottak vagy pedig nem azok. A vita valószínűleg abban van, hogy mi a legcélravezetőbb eszköz a jószomszédi politikánk sikere érdekében. Mindenekelőtt szeretném leszögezni: rendkívül veszélyesnek tartom azt a vádat, amely néha elhangzik, hogy a kormány a határokon túli magyarság érdekeit nem mérlegeli kellőképpen vagy nem veszi kellőképpen figyelembe. A vád nem is igaz, mert a magyar kormány figyelembe veszi,
