Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
53 A (3) bekezdés szól többek között az egyszeri kiadásokról. Tételes kimutatást kellett volna adni az informatikai projektről. Hogyan lehetséges az, hogy a tb a mai napig nem oldo tta meg az egyéni biztosítotti és járuléknyilvántartást? Csak nem az történik, hogy a kormány által aláírt és a felügyelőbizottságok elnökei által szignált világbanki projekttel ellentétben itt a nyugdíjalap párhuzamos nyilvántartási és ügyviteli rendszer kiépítését kezdte meg jelentős költséggel? Egyáltalán: miért állt le a világbanki projekt, miért csak 49 millió forintot költöttek el a tervezett 400 millióval szemben? A 11. § 9. számú melléklete a kamat- és hozambevételeket mutatja. Sajnos, nincs mellék let a részletes vagyonmérlegről, pedig enélkül a kamat- és hozambevételek aligha érthetőek. Hogyan lehetne így felelősen megállapítani, hogy az alapok jól sáfárkodtake a vagyonukkal? A 14. §ban elgondolkoztató, hogy egy társadalombiztosító megelőzésre, e gészségmegőrzésre még azt a kevés összeget sem használja fel, amit a törvény megenged neki: 11 millió helyett csak 8 millió forintot Mindezeket összefoglalva keserűen kell megállapítanom, hogy miközben felelős alapkezelők léteznek másfél esztendeje, nem ja vult a költségvetési beszámoló. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Selmeczi Gabriella képviselőtársunk, a Fideszből. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem éppen szívderítő olvasmány a t ársadalombiztosítási alapok 1993. évi költségvetésének zárszámadása. Évek óta jelzett és folyamatosan megoldatlanul hagyott hiányosságok bukkannak elő, és a tendencia, amely az éves költségvetések számaiból kirajzolódik, cseppet sem rózsás jövőt fest elénk . A társadalombiztosítási alapok egyensúlyhoz közeli helyzete csak folyamatos megszorító intézkedésekkel biztosítható. És persze évről évre azzal kell szembesülni, hogy az előző évi megszorítások nem tartanak ki a következő é vig sem. Ha valaki nekilát, hogy hosszú távú prognózisokat készítsen a tb jövőjéről, annak egészen apokaliptikus víziókkal kell találkoznia a közeli jövőre vetítve. A felelősség persze közös! Az Országgyűlés felelőssége éppúgy tetten érhető, mint a kormány é vagy a tbönkormányzatoké. Lassan negyedik éve, hogy országgyűlési határozat ellenére még csak meg sem kezdődtek egy új nyugdíjtörvény előkészítésének munkálatai. Viszonylag hamar kiderült, hogy az államháztartási törvény és a kapcsolódó kormányrendelete k nem alkalmazhatóak változtatás nélkül a társadalombiztosítás pénzügyi rendszerére. Ez hosszú távon persze törvényi rendezést igényelne, de kormányrendelettel is rendezhető lett volna legalább átmenetileg ez a probléma. Csak az az évek óta tartó állapot n em tartható fenn, hogy a problémát az OTF és a Pénzügyminisztérium tisztségviselőinek jogértelmezése rendezi. A tbkintlévőségek kérdése ismét előkerül a zárszámadás folyamán is; illúzió abban ringatni magunkat, hogy a behajtási tevékenység erősítése érdem leges változásokat okozhat a kintlévőségek helyzetét illetően. Elég csupán egy pillantást vetni a legnagyobb adósok listájára. Sokkal fontosabb lenne a nyilvántartási rendszer korszerűsítése, amellyel egyrészt elkerülhető lenne az illető szándékán kívüli e ladósodás, tehát amikor hosszú ideig nem tud arról, hogy adóssága áll fenn a tbvel szemben, illetve már akkor intézkedni lehetne, amikor a behajtandó összeg mértéke még alacsony, és így feltehetően eredményesebben lehetne követelni; másrészt ideje lenne a kintlevőségek kétes jellege szerinti osztályozást végrehajtani, már csak azért is, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon, hogy az adósságtömeg mekkora hányadának behajtására van reális lehetőség.
