Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére felállított bizottság két tagja megválasztásának semmisségéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
4548 kapcsolódik, netán az etika parancsához vagy a hatalom tekintélyéhez. Nem feledhető el azonban ezzel összefüggésben Szókratész m a is aktuális, egyáltalán nem túlhaladott azon tanítása, hogy politikai és közjogi szempontból is többféle tekintély van. Mégpedig a társadalmi tekintélyek, mint például az állam élére helyezett vezetők. Az etikai tekintély, ahova tartoznak a konkrét hatal mak, mint törvény és a lelkiismeret. Az absztrakt tekintély, mint a becsület, a logikai tekintélyek, mint a bölcsesség, a tudás, a szakértelem, a hit, a példaadás és a tapasztalat. Tuka Béla egyházjogász mondta a Szabadság című könyvében: "A tekintély az e mberek felett mindig irányítást és vezetést jelent." De ugyanő mondta azt is, hogy a kényszer a tekintély tiszteletének erkölcsi eleme nélkül elviselhetetlen erőszakká lesz. Egy erőszakfajta a diktatúra, amely lehet titkolt vagy nyílt személyi, de parlamen ti többséggel parlamenti diktatúra is. Az, hogy ez hogyan érvényesül, a kormánypárti koalíció politikai eltökéltségétől függ. Ha a legfőbb törvényalkotó szervünk netán arra vetemedne, hogy a törvényt módosítaná a bizottság tagjai visszahívhatóságával, a sz ándékos bűntett elkövetését és ezen való tettenérést kivéve, megszüntetné e védettségi kiváltság intézményét. Ezen tettével pedig szabad utat adna a gátlástalan politikai zsarolásnak. Ez viszont nemcsak az alkotmányosság, hanem jogállamiság durva, brutális megsértését is jelentené. (12.40) Nem lehet azonban szó nélkül hagyni a törvény 6. §ával összefüggő szófiai beszédeket sem. A bizottság egyes tagjai szemére vetett ítélkezési tevékenységük és a törvénnyel feladatukká tett súlyos politikai gaztettek egymá s mellé állítása olyan módon, hogy az előbbiek miatt az utóbbiak feltárásában nem vehetnek részt, tulajdonképpen azt tanúsítja, hogy sokan nem tudják megkülönböztetni az óriás hegyeket a vakondtúrástól. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy egyesek a félé vszázados közelmúlt szürkeségeit akarják zsebkendőjük négy sarkában elhordani, és a vakondtúrások megmászásához felvonókat építenek. Pedig csupán arról van szó, hogy a vakondtúrásokat el lehet gereblyézni, a bűnhegyek létét becsülettel beismerni, majd pedi g a törvények segítségével olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek a társadalmi erkölcsöt - mint hazánk nemzetközi erkölcsi megítélését - nemcsak rekultiválják, hanem reparálják is. Erre adott a törvény közhatalmi jogosítványt a bizottság tagjainak. Jelen esetben emberi jogi és állampolgári szférákba tartozó összetett problémáról van szó, amelyeknek elfogulatlan szemlélete és értékelése és a helyességi mérték megfelelő megítélése megfelelő, magas szintű szakmai műveltséget igényel. Az ilyen szintű, mondhat juk úgy is, hogy valóságos, hamisítatlan politikai műveltség pedig nagymértékben abból is áll, ha valamely politikus nem is osztja és nem is birtokolja a politikai ellenfele álláspontját és szellemét, de mindenképpen tiszteli azt. Éppen ezért el tudjuk vál asztani a saját meggyőződésünkből eredő elfogultságot az objektív értékítélet érdekében. Csakis ilyen módon beszélhetünk egy politikus politikailag cselekvőképessé válásáról. Neves publicistánktól és politikusunktól, Makay Jánostól hadd idézzek: a kifejtet tek mellett komoly jelentőséget kell tulajdonítani egy régi közmondásnak is. Ez a közmondás az asszonyokra vonatkozik az esővel kapcsolatosan. A politikusnál pedig a közmondás nem az esővel, hanem egy másik természeti elemmel, a széllel kapcsolatos. Tisztelt Ház! Esetünkben nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés jogalkalmazói feladatkört kíván gyakorolni; nem túlzás azt mondani, hogy bírói hatáskört kíván elvonni. Ennek alkotmányossága igencsak kérdéses, mint azt egyébként a Magyar Köztársaság Alkotmánybír ósága más határozatában, nevezetesen az elévülésre vonatkozó büntetőjogi rendelkezések országgyűlési értelmezésével kapcsolatos döntésében iránymutatóan már megállapította. A magam véleménye is az, hogy ez a határozati javaslat, főként tartalmában, de form ájában is ellentmond a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvével, így a magyar közjogi berendezkedés alapvető ideáit sérti. Ha már azonban a kormánytöbbség birtokában képviselőtársaim nagy része úgy érzi, hogy átléphet az alkotmányos elveken, legalá bbis annak meggondolását kérem, hogy az egyes jogágakat törvényhozói szinten tisztán és világosan különítsük el egymástól.
