Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére felállított bizottság két tagja megválasztásának semmisségéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
4549 A jogágakat és azok rendelkezéseit a maguk helyén alkalmazzuk, illetve ne próbáljunk az egyes rendelkezések között azon az alapon cse megézni, hogy a koalíció számára miként lehet dr. Botos Gábor és Eigner bíró urakat a lehető leggyorsabban, a lehető legkisebb feltűnés nélkül állásukból elmozdítani. Láthatjuk ugyanis, hogy a nevezett bírák státuszkérdéseiben a kormányerők az úgynevezett ügynöktörvény, a köztisztviselői törvény, a munka törvénykönyve és a polgári törvénykönyv rendelkezései közül ott és akkor rángatják elő - mint nyulat a cilinderből - azt a paragrafust, ahol éppen és amikor a felmentés indoklása szempontjából arra szükségü k van. Maga az előterjesztő is érezheti, hogy hadilábon áll a jogágak biztos kezelésével, a zsonglőr kezéből a labdák időnként a földre hullanak. Éppen ezért szükségesnek tartanánk a publikumot is kitanácsolni a nézőtérről - mert hogy az ilyenfajta bűvészm utatványoknál a közönség igazából csak zavaró tényező. Az országgyűlési határozathozatal azonban jelenleg még - bár lehet, hogy egyesek legnagyobb sajnálatára - a nyilvánosság előtt zajló műfaj. Mire gondolok? Az előterjesztésnek arra a részére, amelyből k i kívánja zárni a bírói út igénybevételének lehetőségét. Hölgyeim és Uraim! Ez nem törvényhozói elhatározás kérdése! Ha önök egyszer a kérdést munkajogi síkra kívánják terelni, úgy vállalniuk kell annak összes ódiumát. Többek között azt is, hogy munkaviszo ny kérdésében a döntő szót a munkaügyi bíróság fogja kimondani. Ennek esetleges megakadályozására még a törvényhozás sem hivatott. Nem az ellenzék választotta az önök javasolta megoldást, hiszen az ellenzék álláspontja szerint a kérdés kizárólag közjogi je llegű. Ebben az esetben, sarkosan fogalmazva, "házon belül" tarthattuk volna a problémát; az önök munkajogi megoldásánál azonban nem zárható ki a munkaügyi jogorvoslat útja. Így tehát a parlament könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy határozatát egy önál ló hatalmi ág, vagyis a független magyar bíróság fogja elbírálni. Még csak belegondolni is rossz lenne abba, hogy ez a bíróság az önök által javasoltaktól netán eltérő állásponthoz jutna. Ezek tehát azok a körülmények, amelyek miatt különösen fel kell hívn om a figyelmet a meghozandó döntés alapos megfontolására, annak érdekében, hogy az minden későbbi próbát kiálljon. Röviden az előterjesztésről: Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága 1995. január 12i levelében arra szólította fel dr. Eigner József bí rót, az egyes fontos tisztséget betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott bizottság tagját, hogy e megbízatásáról mondjon le, mert részvétele a bizottság munkájában az 1994. évi XXIII. törvény 6. § (1) bekezdése alapján összeférhetetlen. Az előterjesztés nek ebből a megszövegezéséből is az állapítható meg, hogy az Országgyűlés bizottságának akkori álláspontja szerint az Országgyűlés és dr. Eigner József között nem munkaviszony, hanem megbízási jogviszony jött létre. A megbízási jogviszony alatt természetes en nem a polgári törvénykönyv megbízásra vonatkozó szabályait értjük, hanem azt a sajátos közjogi jogviszonyt, amelyet az immunitás fogalomkörébe sorolhatunk. Valószínű, hogy az Országgyűlés bizottságai, különösen az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságána k kormánypárti része azóta változtatott ezen az állásponton, olyan módon, hogy a törvények értelmezésével dr. Botos Gábor és dr. Eigner József bírák megbízatását, immár az előterjesztésből is kitűnően, a munka törvénykönyve, különösen a 8. § (1) bekezdése alapján tartja semmisnek. Határozott álláspontom szerint a munka törvénykönyve a bírák jogviszonyára még önmagában véve, saját szövegezése szerint sem alkalmazható. Az előterjesztett határozati javaslat kulcsa ugyanis a munka törvénykönyve 8. §ára való hi vatkozás. Ennek a passzusnak a központi kategóriája a megállapodás, közelebbről a munkajogi megállapodás fogalma. (Közbeszólás a kormánypárti képviselők köréből: Igen, igen!) Ahhoz, hogy e megállapodás kategóriájával operálhassunk, tisztáznunk kell magát a fogalmat. Ezt a munka törvénykönyve 7. § (6) bekezdése teszi meg, amelyet azonban érdekes módon az előterjesztés óvatosan kezel. A (6) bekezdés szerint ugyanis e törvény - vagyis a munka
