Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére felállított bizottság két tagja megválasztásának semmisségéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
4545 Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a médiákon keresztül, nem most, hanem amikor ez az ügy kipattant, egy pontosan, jól felépített hajsza indult meg a bírók ellen. Hangsúlyozom: a bírók ellen és nem az ügynökök ellen. És itt szabadjon még anny i kitérőt tennem, hogy miért fontos a törvénynek a végrehajtása, miért lett volna fontos a korábbi igazságtételi törvények végrehajtása. Azért, képviselőtársaim, mert ha a polgárok nem tudják megkülönböztetni a jót és a rosszat, nem tudják megkülönböztetni a törvényest és a törvénytelent, ha nem tudnak napirendre térni, hogy a munka törvénykönyve a végkielégítésről hogyan szól, ha nem tudnak napirendre térni a bankbotrányok felett, ha nem tudják, hogy most tulajdonképpen tisztességeseke a bírák, vagy esetl eg az ügynököket kellene támogatni, akkor ennek nagyon súlyos következményei lesznek: s nem az ellenzékre lesznek súlyos következményei, hanem a kormánypártokra. Felszólalásomban két dologgal szeretnék foglalkozni. Szeretnék foglalkozni az országgyűlési ha tározati javaslatban a két, általam tisztelt bíró úr közjogi helyzetével, annak különböző jogi aspektusaival, majd szeretnék foglalkozni azzal a bizonyos országgyűlési határozati javaslattal, amelyről a Háznak itt dönteni kell, mely, álláspontom szerint, t eljes egészében alkotmánysértő. Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzését végző bizottság és annak egyes tagjaival összefüggő problémakör középpontjában maga az 1994. évi XXIII. törvény áll. Ez a törvény áll a maga erkölcsi, eszmei és re ndelkezési egységével. Ezért ezt a törvényt értékelő értelmezéssel kell vizsgálódási tárggyá tenni. Ugyanis kizárólag az értékelő értelmezés az a módszer, mely a törvény vagy törvényhely szándékos félreértelmezését megakadályozza a helyességi mértékek alka lmazásával, és ezáltal derítvén fel a törvényhely értelmét a törvények háromdimenziós egysége követelményeinek megfelelően. A helyességi mértéket pedig a jog alapeszméi adják. Vagyis egyrészt az, hogy a jog értelmes célkitűzésekkel igazságos eredményre tör ekszik, másrészt az, hogy a törvény értelmét összhangba hozza az életviszonyoknak azon erkölcsi kívánalmával, melyet a törvény rendezni kíván. A törvényalkotó az úgynevezett átvilágítási törvényt határozott közhatalmi tevékenység elvégzése, mégpedig a dem okratikus államélet tisztaságának előmozdítása érdekében hozta létre. Az Alkotmánybíróság ezt a törvényi célt az államélet áttetszőségében vagy átláthatóságában határozta meg, azzal az indokolással, idézem, hogy "a jogállamban az állam működésének a polgár ok számára átláthatónak, áttetszőnek kell lennie". Ezen cél érdekében végzendő munkára megválasztott bizottság tagjai vonatkozásában a törvénynek az előbb elmondottak szerinti értékelő értelmezése azt jelenti, hogy a megválasztásukra jogosult szerv és mód mellett adatotte jogosultság ugyanezen szervnek vagy testületnek az ő visszahívhatóságukra, annak feltételeire és módozataira nézve. Ezen a téren az értékelő értelmezés során tehát nemcsak azt kell vizsgálódás tárgyává tenni, hogy miről rendelkezik a törv ény, hanem azt is, hogy miről nem tartalmaz rendelkezést. Ugyanis csak e kettő vizsgálatának együttes lefolytatásával lehet a törvény célját szolgáló értelmet összhangba hozni annak az életviszonynak egymástól el nem választható általános társadalmi erkölc si, közhatalmi erkölcsi kívánalmaival, melyet a törvény rendezni kíván. Az elmondottakat a törvény öt paragrafusában foglaltakkal összefüggésben alkalmazva az állapítható meg, hogy a törvény - azon módszer alkalmazásával, hogy egyes kérdéseket részletesen szabályoz, más kérdéseket pedig még más törvényi rendelkezésre, alkalmazásra utalást is mellőzvén nem szabályoz , a bizottság tagjai részére egy teljes feleletmentességet jelentő védettségi kiváltságot, vagyis immunitást biztosított és hozott létre. Itt u talnom kell arra, hogy nem véletlenül mondtam a feleletmentességet a felelőtlenség helyett. A felelőtlenség ugyanis az országgyűlési képviselő szólásszabadságával és ilyen minőségében tett cselekedeteivel kapcsolatosan tartalmaz mentességet, míg a feleletm entesség mindenféle politikai és egyéb zaklatás ellen nyújt védelmet, ami az immunitásban részesített ellen irányul akár megbízatása során tett nyilatkozata vagy magatartása, akár a megbízatásával össze nem függő nyilatkozata vagy
