Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére felállított bizottság két tagja megválasztásának semmisségéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
4546 magatartása miatt. Ez jel enti azt is, hogy nem felel a megválasztása után a választás előtt a választó legfőbb törvényalkotó által - ez pedig a parlament - a választáskor figyelembe vett tényekért sem. Mivel a törvény kifejezetten azt a pozitív rendelkezést is tartalmazza, hogy a bizottság tagjai függetlenek és a törvénynek vannak alávetve, az immunitás egy valódi védettségi kiváltság. Mindezek folytán a bizottság tagjai nem szólíthatók fel senki által lemondásra, és nem is hívhatók vissza, sőt e jogviszonyuk nem szüntethető meg a semmiségre alapítottan sem senki és semmilyen testület által. A bizottság tagjainak jogviszonya ugyanis mind alaki jogi létrehozatala, mind a törvényben foglalt feladatkör tekintetében közjogi jogviszony. Ezen jogviszony esetében pedig a semmisség kizárt. (12.30) Az előbb elhangzott utaló mondataimban és a jelen vitában is az immunitás fogalmával is kívánok foglalkozni. Tudnunk kell képviselőtársaim, hogy ez a fogalom nem eredeti jogi fogalom, hanem azt a nagy jogászelődeink tulajdonképpen nagy bölcsességge l a természettudományokból adaptálták, mind fogalom, mind elnevezés, illetve mindkettő azonossága tekintetében. Sokan azonban csak a parlamenti képviselő mentességét értik e fogalom alá tartozónak, holott a mentesség és az immunitás, vagyis a védettség nem minden esetben azonos fogalmak, sőt egyes jogszabályok rendelkezései vagy bizonyos kérdésekről, tényekről való rendelkezések elhagyása e szót a kiváltság fogalommal teszi azonossá. Tegyük fel azt a kérdést, hogy a természettudományok területén mi az immun itás. A mai irányadó szakirodalom szerint általában valamely szervezet ellenálló képessége, tágabb értelemben a szervezet védettsége a külvilág ártalmaival szemben. A szervezet sajátos védekezési mechanizmusa pedig, mely a bonyolult, egymással összefüggésb en lévő folyamatok összességét és irányítását adja - ez az immunrendszer. Ezen rendszer működése abban áll, hogy a testsaját és testidegen anyagokat képes egymástól megkülönböztetni és ez utóbbiakat kell kiküszöbölni vagy legalábbis hatástalanítani. Az imm unrendszer tehát mindenekelőtt a szervezet egyediségének megőrzését célozza. Ebből az elsődleges funkciójából adódik minden további teljesítőképessége. Az immunrendszerben megvalósuló védekezési mechanizmus minden ellen irányul, ami idegen vagy elfajzott. Ezekre immunválasszal reagál. A természettudományos alapokból még csupán azt említjük meg, hogy az immunitás lehet tökéletes, teljes vagy részleges. Áttérve megállapíthatjuk, hogy jelen esetben az immunitás védettséget, mentességet jelent. Ez a védettség már nagyon régen meghonosodott e szférában, megnyilvánul több jogterületen és fellelhető tökéletesként, teljesként vagy részlegesként. Történetiségében is bemutatva, csupán vázlatosan arról teszek említést, hogy a feudalizmus idején az immunitás egyházi ki váltság volt. A régi kánonjog szerint az egyháziak kiváltságaként úgy jelent meg, hogy ennek értelmében személyi és dologi kiváltságok élvezői voltak, például adó, katonai szolgálat és a világi bíráskodás alól való mentességgel bírtak. Tudomásom szerint e gyes polgári demokráciákban az egyházi személyek ma is mentesek a katonai szolgálatban való részvétel, a fegyveres harc alól, miért is csak a sebesültek ápolásában, gyógyításában, irodai munkában, istentisztelet tartásában, szentségek kiszolgáltatásában ve sznek részt. Kiemelendő, hogy az immunitás az egyházi épületekre is kiterjedt, amikor is a bűnöző templomba vagy kolostorba menekülhetett és nem lehetett elfogni. Ez az azilum, vagyis a menedékjog, de egyes országokban akár a háború előtti Magyarországon e z a jog az egyetemeket is megillette. De a világiakra is kialakult az immunitás már korán, amikor mentességet biztosított valamilyen joghatóságtól való függés alól. Az ezt élvező feudális úr saját földbirtokán uralkodói jogokat gyakorolt, főleg pénzügyi és jogszolgáltatási téren, például mint amilyen a pallosjog. Jóval később létrejött a diplomáciai mentesség is, ami azt jelenti, hogy a diplomáciai testületek idegen államba akkreditált tagjait azon mentesség illeti, hogy büntető- és polgári ügyekben hazájuk törvényei alá tartoztak.
