Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
4518 E helyről már többs zör felhívtuk a figyelmet a hatalom és a társadalom között keletkezett, egyre bővülő szakadékra. Egyre többször történik meg a kormány és a társadalmi szervezetek konfrontációja, mi több, kerül felszínre az ellentét a kormány és a szakminisztériumok között is. Az egészségügyet is érintő, a felsőoktatási létszámcsökkentésre vonatkozó kormánydöntés alkotmányellenességének megállapítása után a Művelődési Minisztérium képviselőjétől hallhattuk, hogy ez nem a tárca ötlete volt. Hát így alakulnak ki lassanlassan a mamelukminisztériumok. Ennek legszembeötlőbb példája a népjóléti tárca esete. Feltételezzük, hogy a népjóléti miniszter úr március 12én nem az egyensúlyjavító intézkedések, hanem azok mikéntje és kezelése miatt mondott le. Mi is ezért gyakoroltuk és g yakoroljuk kritikánkat. Nos, azóta a tárca szorgosan kiszolgál és konfrontál. Így történt ez a Magyar Orvosi Kamara múlt szombati ülésén is. Az egészségügy válságát is a kormányintézkedések mikéntje és kezelési módja idézi elő. Megdöbbentő az a szakadék, a mi a szakminiszter és az Orvosi Kamara között keletkezett. Megdöbbentő, hogy a szakmai szempontok mennyire nem érvényesülnek a kormány elgondolásaiban, pedig itt az ember egészségéről, a társadalmi lét alappilléréről van szó. Megdöbbentő az előkészítetlens ég, hiszen három hét múlva megváltozik a finanszírozás, és a tulajdonos önkormányzatok egyáltalán nincsenek felkészítve. Fogorvosok olyan leveleket kapnak, miszerint gyorsan nyilatkozniuk kell, hogy közalkalmazottként vagy vállalkozóként kívánnake tovább dolgozni - ugyanakkor nem ismerik a jövő konkrét viszonyait. Meg kell értenie a kormányzatnak, hogy az egészségügy sajátosságait nem lehet átlépni; a központi vezérlés tendenciája e téren nem elfogadható; nem lehet a társadalombiztosítást fizető beteggel 1 0 százalék önrészesedést fizettetni - ahogy ezt tervezik ; nem lehet menedzser típusú vezetést meghonosítani a kórházakban, ahol orvosok embereket gyógyítanak. Az egészségügy átalakításának időszakában hogyan értékelhetünk olyan, hivatalos személyek részé ről történő kijelentéseket, mint hogy "Ökör szarván légynek képzelik magukat a kórházak?", vagy amely az Orvosi Kamara sajátos, szűk optikájáról szól, miközben valóban súlyos szakmai gondokat okoztak máris a kormány lépései? Bármilyen egészségügyi reformna k azt a célt kell szolgálnia, hogy az egészségügyi intézmények betegközpontúvá váljanak, és ez nem feltétlenül pénzfüggő kérdés. Ebben meghatározó szerepet kell kapnia az egészségügy valamennyi érdekképviseletének, így a Magyar Orvosi Kamarának is. Mivel m áris zűrzavar és válság bontakozik ki a területen, ezt már most is el kell mondanunk, és ilyen értelemben fogunk szólni a jövő évi költségvetés vitájában, valamint akkor is, ha elénk kerülnek egy átfogó egészségügyi reform lépései. Óva intjük a kormányt at tól, hogy e létfontosságú területen kizárólag pénzügyi szempontok uralkodjanak, a tárcát pedig attól, hogy ezekért cserben hagyja a magyar egészségügyet. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönö m. Megadom a szót Kökény Mihálynak, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkárának. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint amikor parttalan tóba kavicsot dobnak, úgy ver egyre nagyobb hullámokat az egészségügy átalakítási terveinek vitája, és azt gondolom, ez persze nem baj. Legyen szabad azonban arra felhívnom a figyelmet, hogy a program, amely tapsot is, meg vihart is arat, nem a Bokroscsomag kistestvére, hiszen az egyensúly javító intézkedésektől függetlenül, régóta esedékes az egészségügy megújítása. Nem működhet, hölgyeim és uraim, hatékonyan az az egészségügy, amely a nemzetközi tendenciákkal szemben, csak kórházi ágyban gondolkodik. Nem lehet korszerű az az egészségügy, a mely az orvos mellett nem épít a szakdolgozóra - a védőnőre, a gyógytornászra, a mentőtisztre, az egészségügyben dolgozó közgazdászra. Tehát nem lehet csak az orvosokra bízni az egészségügyet, bár nagyon fontos és döntő
