Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
4286 Az egy másik kérdés, hogy megegyezést lehet kötni a munkaadóval a rendelő fenntartásáról, a különféle eszközök biztosításáról, de hogy a foglalkozásegészségügyi orvos bérét a munkaadó fizesse, gyakorlatilag egyenlő a rendszer fokozat os felszámolásával. Ezt egyébként nagyon sokan átgondoltuk, és abban az időszakban ilyen kérdésekben még egyetértettünk. Én javaslom a kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy néha hallgassák meg a saját szakembereiket is, ne csak minket, mert ők is ugyanazt fogják mondani, amit mi. Az, hogy a szanatóriumokkal mi történik, már megint egy óriási kérdés, hiszen elhangzott, hogy a szanatóriumi finanszírozást meg kell szüntetni, hogy 1520 százalékát kell megőrizni rehabilitációra Magyarországon, ahol nagyon kevé s a rehabilitációs lehetőség. Most jönnek a levelek a különféle szanatóriumokból, kétségbeesetten, hogy akkor most velük mi lesz egy hónap múlva? Mert most már a költségvetésben erre szánt pénz sincs ott. (11.50) Rendkívül érdekes helyzetet teremt a kormán y ebben az országban, hogy néhány héttel a változások előtt ilyen hatalmas ellátórendszereknek fogalmuk sincs róla, hogy mi lesz velük. S akkor most a kórházi ágyak leépítésének programjáról néhány szót. Valóban, Surján képviselőtársam elmondta, hogy a fin anszírozási reform beindításától kezdve minden különösebb feszültség, zaj, bizonytalanság, elégedetlenség nélkül csendesen és fokozatosan több mint 5000 ágy épült le az országban, több mint 5000, mert 8000 körül. Gondolják végig, bejelentették márciusban a kórházi ágyak leépítését, most arról beszélnek, hogy 5000 ágyat akarnak ebben az évben megszüntetni. És mi van már itt három hónapja a különféle intézményekben? Micsoda bizonytalanság, micsoda feszültség, micsoda nyugtalanság? Hogy lehet így dolgozni az e gészségügyi intézményekben? Azt, hogy hogy kezdték el ezeket a bezárandó kórházak című listákat körözni, én nem tudom. De nem vagyok biztos benne, hogy hitelrontásért nem lehetnee valakit emiatt beperelni. Hiszen elképesztő dolog, semmiféle koncepció a do log mögött nincs. Milyen alapon írták le pont ezeket a kórházakat? Semmivel nincs alátámasztva. Azért, mert kis kórházak? Meg kell nézni a különböző kórházak működési adatait, és azt fogják találni, hogy nagyon sok kis kórház sokkal kevesebb pénzből lényeg esen több munkát végez el, mint nagyon sok mamutkórház. És akkor pont ezeknek a kórházaknak a bezárásáról kell körözvényeket indítani az országban? Már a tavalyi év, a parlamenti év kezdetén, mikor az egészség- és nyugdíjbiztosítási önkormányzat vezetőségé vel folyt egy tárgyalás, elmondtam: lehet úgy dönteni, hogy különféle egészségügyi kapacitásokat szűkítünk. Lehet, és valószínűleg kell is, hiszen, sajnos, az egészségügy egy olyan piac, hogy minél nagyobb a kapacitás, annál nagyobb az igénybevétel. De err ől dönteni csak úgy szabad, ha előre, mindenki számára világosan és áttekinthetően megmondjuk, hogy mik azok az alapelvek, amelyek alapján egy intézményt, egy kapacitást mi szűkíteni vagy leépíteni akarunk. Ilyen alapelveket mi máig nem láttunk. Először is össze kellene vetni a kórházak betegforgalmi és finanszírozási adatait egymással, tudniillik az ágykihasználási mutató használata már tíz éve elavult, mert az ágykihasználás önmagában nem jelent semmit, csak azt, hogy abban a hónapban az ágyak hány százal ékán feküdtek emberek, de hogy hány ember fordult meg ezeken az ágyakon, azt nem mutatja meg az ágykihasználás. És a 20 ágyas kis osztályon 20 idős ember folyamatos fektetésével ugyanúgy elő lehet állítani a 100 százalékos ágykihasználást, mint ugyanezen a 20 ágyas osztályon 80 vagy 100 beteg egy hónap alatt megforgatott kezelésével. Tehát felejtsék el az ágykihasználást mint mutatót, mert a legrosszabb, ami csak létezik. Össze kell vetni az ágykihasználtság, betegforgalom és finanszírozás hármas adategyütt esét, és következtetést csak ebből szabad levonni. És akkor egész másfajta következtetésekre fognak jutni egyes osztályokat illetően. De nemcsak ezt kell összevetni. Azóta, mióta a fekvőbetegellátásban elindult a reform, nagyon sokféle adat van. Jelzem, c sak azóta. Ha mi nem kezdjük el a finanszírozási reformot, akkor nem tudnánk most további lépéseket tenni. Azóta nagyon sok adatunk van. Tehát először a betegforgalmi adatok, másodszor a terület morbiditási mutatói, harmadszor a terület egyéb szempontból v aló
