Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
4287 ellátottsága. Itt régiókban kell gondolkozni, hiszen nem lehet süketen és vakon azt mondani, hogy kérem, van itt két belgyógyászati osztály, zárjuk be az egyiket, anélkül, hogy tudnánk, hogy az egész környék mennyire ellátott, és hogy vajon valóban elé g lesze az az egy osztály. Ezeket mind össze kell vetni, és ezekből kell kidolgozni olyan alapelveket, amelyek alapján mindenhol, regionálisan is, helyi szinteken is az emberek meg tudják vizsgálni a saját helyzetüket, mert ha van egy ilyen mutató és van egy ilyen alapkoncepció, akkor már sokkal könnyebb elfogadtatni a döntéseket. De nem úgy, hogy 2530 kórházról nyilatkozunk, hogy be kell zárni, ráadásul egy csomó területen olyan kórházakról, amelyek területén, környezetében nincs megfelelő ellátás, miköz ben érdekes módon az igen nagy ágyszámmal rendelkező Budapestről lényegesen kevesebb ilyen hírt hallunk. Pedig itt az egyik kerületből tényleg sokkal könnyebb átmenni a másikba, úgyhogy nem csodálom, hogyha közvéleménykutatási adatok, amelyeket Budapesten vesznek föl, arról szólnak, hogy az emberek nem tartják olyan nagy dolognak a kórházbezárást. Persze hogy nem, két megállóval többet megy villamossal, és máris meg tudja látogatni a rokonát, míg vidéken esetleg három átszállással jut el a megyeszékhelyre. Ezek is rendkívül fontos tényezők. Arról aztán már nem is beszélve, hogy mit is jelent az, hogy hatékonye az egészségügyi ellátás. Mert erről is szoktak beszélni. Elmondják, hogy a magyar egészségügyi ellátásban nagyon sok ágy van, és az nem elég hatékony . Hát akkor szíveskedjenek fölsorolni a hatékonysági mutatókat. Tudniillik ilyen sehol a világon nem működik egykét pont alapján. És nem azt mondják, hogy a kórház hatékonysága azon múlik, hogy hány beteg hagyja el, nem azt mondják, hogy a kórház hatékony sága azon múlik, hogy hány infarktusos beteget gyógyított meg. Az egészségügyben a minőségbiztosítás sokkal bonyolultabb rendszer, és soha nem értelmezhető egyetlen betegre. Mindig csak statisztikai adatokra, átlagokra. Tehát Magyarországon például abból l ehet kiindulni, átlagos ápolást tekintve, hogy mennyi az országos átlag. És nem mondhatjuk azt, hogy, mondjuk, Amerikában annyi az ápolási idő, akkor nálunk is ennyire kell leszorítani, mert másképp működik a rendszer. Mert a pazarlás, ami Magyarországon a z egészségügyi rendszerben van, valóban a struktúrából adódik. Hiszen évtizedeken keresztül az volt az egészségügyi mutató, hogy kérem, nekünk hány kórházi ágyunk van, és döntöttünk a nagy, szép célcsoportos beruházásokról, hatalmas mamutkórházakat épített ek iszonyatos többletköltségért, amiket nem lehetett már leállítani, hiszen ott voltak az épületek, és valamit az egész rendszerrel kezdeni kellett. Tehát eltorzult a struktúra, miközben a háziorvosi ellátásra az akkor még körzeti orvosi ellátásra, minimál is összegeket juttattak, éppen ezért épült így fel a rendszer. De ezt a rendszert nem lehet úgy megváltoztatni, hogy a végén kezdem, és egyik napról a másikra a kórházi struktúrában hozok létre egy durva változást, mert akkor ellátási hiányokat teremtettem . Először alulról kell felépülni a rendszernek. Nem véletlenül a háziorvosi rendszer reformjával kezdtük el a folyamatot. Ennek meg is volt az eredménye, mert az ellátatlan területekre is került háziorvos, mert a háziorvosok létszáma gyarapodott, és mert e gyre jobb és ütőképesebb a rendszer. Valamelyest javult az elmúlt évek alatt. Önök is arról beszélnek, hogy növelni kell a háziorvosi létszámot. De ezt csak úgy szabad megtenni, ha melléteszik a finanszírozási kérdést is, mert ha a jelenlegi pénzből akarjá k növelni, akkor elvesztik a maradék háziorvosokat is. Ez is egy nagyon fontos része a dolognak, és nem elég az egyik oldalról beszélni. Ugyanakkor a járóbetegszakellátást is fel kell fejleszteni, hiszen megszüntethetik a kórházi ágyakat, ha a beteglétszá m változatlan és nincs ahol ellássák más helyen, akkor nyilvánvaló, hogy ellátási zavarok keletkezhetnek, és nem hiszem, hogy ez lenne a cél. Tehát nem lehet a fölső végén kezdeni a dolgot, alulról kell a rendszert megerősíteni ahhoz, hogy le lehessen emel ni a kórházi ellátásról a terheket, mint ahogy erre nagyon jó példát mutatott egyébként a gyermekorvosi, gyermekháziorvosi hálózat kiépítésének folyamata. Amikor beindult a gyermekháziorvosi hálózat egyre szélesebb körűvé válása, fokozatosan csökkenni ke zdett a gyermekosztályok betegforgalma. De ehhez az kellett, hogy otthon ott legyenek a megfelelően képzett orvosok.
