Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP):
4280 Ilyenek az Orvosi Kamara, a betegszervezetek, de nagy szükség van az e gészségesek elfogulatlan érdekképviseletére is; a struktúra átalakításában ők is tárgyalópartnerek kell hogy legyenek. Az új struktúra kialakítása szempontjából igen fontos a kapacitásfelmérés, melynek regionálisnak és folyamatosnak kell lennie. A regional itás racionális elve átmenetileg megbukott, meggyőződésem, hogy a hosszú távú modernizációba be kell építeni. Meg kell határoznia a szakmának, hogy kinek, mire van jogosítványa, mely nem lehet szigorúan merev. A teljesítményorientált finanszírozást tovább kell fejleszteni. Az alapellátásban a tényleges teljesítményre való törekvést úgy kell méltányolni, hogy ne az esetszám növelésében legyen érdekelt az alapellátó orvos. A szakellátásban olyan fixdíjas tételeket kell alkalmazni, hogy a feladatok jelentős ré sze itt oldódjon meg, ezzel együtt szabályozva az alapellátás továbbküldési rendszerét. A kórházi ellátásban meg kell teremteni a belső elszámolások rendszerét, mely gazdaságilag csak így hatékony és a strukturális változásokat könnyebbé teszi. Érdekeltté kell tenni a szakmát a diagnosztikus és gyógyszerezési túlzások visszaszorításában. Mind a teljesítményorientált finanszírozás, a rugalmasabb akkreditációs rendszer, mind a gyorsabb és kisebb egységekben történő strukturális váltás szükségessé teszi az egy séges informatikai rendszert, a pontosan működő számítógépes adatszolgáltatást. Mindezek mellett ki kell alakítani egy működő minőségkontrollrendszert, ki kell dolgozni a kórházon belüli strukturális váltások kevésbé gyötrelmes voltát. (11.20) A társadalo mbiztosítás, a tulajdon, a tulajdonos és a Népjóléti Minisztérium szervezési, ellenőrzési feladatait célszerű egyezség alapján, törvényileg szabályozottan, regionálisan megoldani. A társadalombiztosítás jelenlegi költségvetési tervezete az ehhez szükséges hatáskörkijelöléseket részben tartalmazza. Korszerűsíteni kell az oktatást, szükséges a preventív szemlélet térhódítása. Egy működő, teljesítményorientált finanszírozási rendszerre - amely feltételezi a korrekt és áttekinthető, gyors adatszolgáltatást, va lamint az ehhez kapcsolódó minőségkontrollt - rá lehet építeni a beteghozzájárulási és többlépcsős biztosítási rendszert. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a kor színvonalán álló és szakmailag, orvosilag indokolt ellátáshoz ma és a jövőben egyaránt mi nden magyar állampolgárnak díjtalanul kell hozzájutnia. A beteghozzájárulási rendszerben a minőségi hotelszolgáltatás, a krónikus betegségben a soronkívüliség, a túlápolás, valamint a szakma által indokolatlannak tartott, de a beteg által kért diagnosztik us és terápiás szolgáltatások megfizetése jöhet csak szóba. Ez a rendszer egyúttal az egész rendszer működését és kialakulását akadályozó hálapénzrendszer ellen hat. Abban a pillanatban, ha a munkavállaló jövedelme nagyobb részben a biztosítótól függ, anna k játékszabályai szerint fog cselekedni. Itt kívánom megjegyezni, hogy a hálapénzrendszer adminisztratív megszüntetése nem lehetséges, illetve ennek esetén jelentős teljesítménycsökkenés, visszatartás lenne észlelhető a betegellátásban; még kevésbé ott ol dódnának meg a feladatok, ahol azokat meg kell oldani, természetesen később költségesebben, betegnek, társadalomnak egyaránt nagyobb terhet jelentve. Külön ki kell térni az egészségügyi vállalkozások területére is. Az alapellátásban ez már megvalósult a sz akmára jellemző egészen speciális, de részben indokolt sajátosságokkal együtt. Alapvető az a szakmára jellemző sajátosság, hogy az egészségügy piaca nem nyitott, hanem ellenőrzött és szabályozott, a szolgáltatást a vásárló határozza meg - nemcsak azt, hogy mit, de azt is, mennyiért. Részben indokolt a degresszivitás is, de ez sem igazi piaci mechanizmus. Ami pozitívum van az alapellátás vállalkozói megoldásában, az részben adótrükkökből adódik, részben a nagyon kívánatos költségcsökkentő megoldások jelenten ek a szolgáltató számára többletbevételi forrást. Az igazi áttörés az elvégzett tényleges munka finanszírozásához kapcsolódhat, ekkor ugyanis nem kocsit, hanem alapvető műszereket fog lízingelni, rendelőbővítésben, minél több otthon ellátott betegben lesz érdekelt.
