Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
4276 Az eddig elmondottak alapján ismételten meg kell állapítani, hogy a kidolgozásban részt vevő hivatalok, illetve állami szervek egyszerűen nem veszik komolyan az társadalombiztosítási költségvetést és az Országgyűlés jóváhagyóbeszámoltató tevékenységét. A két változat benyújtása viszont kétségkívül ügyes fogás a Pénzügyminisztérium részéről, ugyanis szépen el lehet vitatkozni azon, hogy melyik változat az igazi anélkül, hogy érdemi tartalmáról beszélnénk. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országg yűlés alelnöke foglalja el.) A törvényjavaslat tartalmát illetően először a két változat mibenlétéről kell néhány szót ejtenem. Ezek gyakorlatilag abban különböznek egymástól, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat ragaszkodik az előző tervezetbe is beépít ett 11 milliárd forintos hátralékbehajtás valószínűségéhez, míg a Bváltozat ezt a hiányt úgy küszöböli ki, hogy a hátralékbehajtás értékét egyszerűen 19 és fél milliárd forintra emeli. Az egész kérdésben az a humoros, hogy ténylegesen sem az egyik, sem a másik érték - mint ezt már korábban a Számvevőszék is megállapította - nincs alátámasztva. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat rugalmasabb volt: itt a hátralékbehajtásban az eredeti Bváltozat 15,9 milliárd forintot tervezett, illetve az Aváltozat 9,2 mil liárd forintos előirányzatával szemben nem tervezett veszteséget, hanem a különbséggel megemelte a központi költségvetés által fizetendő járulék összegét. Az ilyen "tologatós" tervezési gyakorlat azonban nem felel meg a korszerű tervezési eljárásoknak. Saj nos mindazok, akik ezeket a költségvetéseket készítették, felülvizsgálták, alkalmatlanok erre a feladatra, és a továbbiak érdekében a pénzügyminiszter úr helyesen járna el, ha ebből levonná a szükséges tanulságokat. A társadalombiztosítási alapok gazdálkod ásával és ellenőrzésével már a számvitel szintjén is nagy bajok vannak! Az év januárjában benyújtott törvényjavaslatban az 1994. évre közölt várható hiányt a Nyugdíjbiztosítási Alap esetében 5,6 milliárd forintra, az Egészségbiztosítási Alap esetében 4,9 m illiárd forintra becsülték. A jelen törvénytervezetben az 1994. évi előzetes tényként közölt adatok - leszámítva a vagyonátadással kapcsolatos döntések kihatásait - az első alapnál 8,3 milliárd forinttal, a második alapnál 7,3 milliárd forinttal nagyobb hi ányt mutattak ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a főkönyvek év végén lezárásra kerülnek, ekkora eltérések egyszerűen elképzelhetetlenek. Hiszen ha így repülnek a milliárdok, a stabilizációs intézkedések költségvetésben kimutatott néhány milliárdos hatása gya korlatilag érdektelen. A javasolt költségvetés, de a törvényjavaslat egésze is alig veszi figyelembe a stabilizációs intézkedések hatásait. Ebből a problémahalmazból csak egy kérdést szeretnék kiemelni. A törvényjavaslat rendelkezik az egészségbiztosítás t erületén a feleslegesnek ítélt kórházi kapacitások megszüntetéséről, de annak ellenére, hogy az Egészségbiztosítási Alapnál már korábban rendelkezésre álltak a kapacitáskihasználásra vonatkozó részletes számítások, a törvényjavaslat sem a kapacitásszűkítés mértékéről, sem a végrehajtás módjáról nem nyújtott információt, amit már az előző törvényjavaslat esetében is kifogásolt a Számvevőszék. Akkor még nem lehetett arra hivatkozni, hogy a népjóléti miniszter és az Egészségbiztosítási Alap elnökének 1995. évi január 4ei megállapodása értelmében egy közös munkacsoport március 31éig végzi el az alapkapacitások meghatározását. (11.00) Sőt, a megállapodás szerint április végéig a részletes végrehajtási szabályozásról is előterjesztéseknek kellett volna készülni. Ezek a határidők régen elmúltak, de a most benyújtott törvényjavaslat ugyanúgy nem tartalmaz semmilyen érdemi információt, mint az előző. Így lehet teljesen formálissá tenni a törvényhozás munkáját. A törvényjavaslat változatainak indoklásai jól tükrözik, hogy valójában mi váltotta ki a kormány és a társadalombiztosítási alapok közötti ellentétet. A Bváltozat ugyanis - bár rendkívül mérsékelten , megpróbálta lefaragni az alapok egyre gigantikusabbá váló működési költségeit. A Nyugdíjbiztosítási Alap külö nösen élesen reagált erre, és megpróbálta részleteiben igazolni a
