Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KISS GÁBOR (MSZP):
4227 szándékozik küzdeni. Ugyanilyen értelemben tartom hibásnak a példáját Sátoraljaújhely és Berlin összevetésében. A második állítása az: "Európa felelőssége és Trianon szenvedéstörténete kellene hogy morális helyreigazítást jelenthessen . Európát is felelősség terheli, korrigálni, kiegészíteni kell tehát a trianoni és a párizsi békeszerződést, újrarögzíteni a határokat." Az első, amit szeretnék elmondani a "morális"ra, a morális típusú érvelés. A mai politikai közéletben két szélsőséget lehet megfigyelni: az erkölcsi megfontolás nélküli politikának feltétlen primátusát - ez az elterjedtebb ;, Maczó Ágnes az eszményeken építkező politikára teszi a hangsúlyt. Én pedig arra szeretném figyelmeztetni őt, hogy az eszmények sohasem valósulnak m eg a maguk teljességében, a megvalósuláshoz kevés közük van, és a legszebb vagy legszentebb eszményekkel szeretnék példálózni, mondjuk Aranyszájú Szent Jánossal, aki azt mondja "Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára", amivel nem csinál egyebet, mint szabadon átkölti Krisztust, a megbocsátó Krisztust, aki azt mondta, hogy deus est caritas: az Isten szeretet. (19.10) Vagy eszébe idézném Kierkegaard híres dilemmáját vagy példáját, Ábrahám és Iz sák, a hit és az erkölcs dilemmáját: hogyha az erkölcsnek engedelmeskedem, akkor a hitemben megrendülök, ha viszont a hitem feltétlensége mellett tartok ki, akkor a fiamat, azaz az erkölcsi parancsolatokat fogom megsérteni. Vagy mondjuk Sík Sándort is idéz hetem, aki azt mondja - és talán az ő szavai, mondjuk hitelesnek tűnnek még az én számból is , hogy "Egészen más a szeretet vallása, mint kötelesség és egészen más az a nyomorúságos megvalósulás vagy meg nem valósítás, amit az emberekben látunk, amit mi, keresztények elsősorban önmagunkban látunk." És akkor már csak levonnám a konzekvenciát: egy államközi szerződés nem morális igazságtétel és nem a múlt motiválja - vagy nem elsősorban az motiválja , hanem egy politikai célszerűség diktálta lépés; a lehets éges közelebb van a morálishoz, mint az eszményi, mint a lehetetlen. És hivatkozom Kossuthra - Maczó Ágnes tisztelt történelmi személyiségére , aki az exigencia tudományának tekintette a politikát. A következő a históriai érvelés. Azt mondta Maczó Ágnes, nagyon szép kifejezéssel, hogy "sírokat lehet annektálni, de a múltat nem lehet annektálni". Ennek a kijelentésnek az igazságtartalmát feltétlenül elismerem, csak megint van egy problémám: és ez a múlt problémája. Hivatkozhatom a költőre: "sok a múlt, sokf éle" vagy Thomas Mannra: "mélységes mély a múltaknak kútja" vagy "a múltunk mind össze van torlódva", és azt szeretném elmondani, hogy minden embernek jogában áll annak a korszaknak és élethelyzetnek a szűrőjén át nézni a történelmet, amelyben neki kellett élnie. Még a sírok ügyében is ez a helyzet, "a sírt, hol nyugszik atyja, kéne megbotoznia". Olvassuk a történelem irodalmában, hogy Maratról egészen ellentétes vélemé nyeket fogalmaztak meg: "a politikus, aki bolsevizálja a felvilágosodáskorabeli filozófusok eszméjét és a nép ügyéért áldoz fel mindent", miközben egy másik értékelés azt mondja: "Rousseaut utánzó majom". Nem mernék belebocsátkozni abba, hogy a kiegyezés nek milyen volt a történelmi megítélése, miközben mindkét szereplő, aki ebben a kérdésben vitatkozott egymással, a magyar történelem rendkívül jelentős figurája. Ady Endre, akit Maczó Ágnes szintén idézett, azt mondta: "A fátyol borult, az asztal terült, ö rült az úrrend a deáki tettnek". Melyik múltról van szó? És akkor ki kellene térnem a kisgazdákra is. Az apám és az anyám kisgazdák voltak, anyám 90 éves és él, de én emlékszem rá - és még most is tanúsítaná , hogy ők különbséget tettek, és nem Eckhardt Tibor kisgazdái voltak, hanem BajcsyZsilinszky Endréé, és nem Erőss Jánost szerették elsősorban, hanem Kiss Sándort szerették.
