Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KISS GÁBOR (MSZP):
4228 Mivel Maczó Ágnesnek volt egy olyan kijelentése, hogy a jelenlegi alapszerződéssel kapcsolatban is konzekvensen ki kell tartaniu k a Kisgazdapárt egykori álláspontja mellett, én megnéztem a '43as álláspontjukat, ami már Eckhardt Tibor külföldre távozása utáni álláspont, és abban ezt olvasom: "Külpolitikánk célja Magyarország függetlenségének, nemzeti jellegének ősi határai között s zabad, kulturális, gazdasági fejlődésének biztosítása; részvétel a Dunavölgy népeinek megszervezésében azzal a súllyal és rendeltetéssel, amely hazánkat központi fekvésénél, történelmi múltjánál, a magyar nép erkölcsi értékénél, tehetségénél és kultúrszín vonalánál fogva megilleti." Megkérdezem: ezt ugyanígy vallják, ma is változatlanul? Rosszul látom, hogyha ebben a szövegben leírva látom a hivatásgondolat, a kultúrfölény és - urambocsá' - a revízió eszméjét is? Azt mondta Maczó Ágnes itt, a mai vitában, h ogy ő pozitív diszkriminációt kívánna a nemzetiségi kérdésben. Elolvastam ennek a programnak - amelynek a folytonosságára esküsznek - a nemzetiségi részét is. Ott ez van írva: "A nemzetiségi politika tekintetében az állam polgárainak egyenjogúsága álláspon tján vagyunk. Az egyenlő jogok teljessége az állam minden hű polgárát megilleti; sem nyelvében, sem vallásában, sem érzéseiben, sem kulturális fejlődés tekintetében kisebbíteni, elnyomni senkit nem akarunk, azonban több jogot sem biztosítani, mint amit az államalkotó magyarság élvez." Ez egyenes ellentmondása a pozitív diszkrimináció elvének - azt hiszem, ezt szintén nem kell bizonyítanom , és ez egyébként megfelel Mečiar miniszterelnök jelenleg hangoztatott álláspontjának, amelynél lehet, hogy kevesebbet akar, természetesen. Olvastam Kiss Sándort is - aki ráadásul még falumbeli is , hogy lássam, ő hogyan gondolkodott akkor vagy később ezekről a kérdésekről. Azt írja: "Az egyetemre kerülő évjáratok általában abban a szemléletben nőttek fel, hogy minden baj nak Trianon az oka. Ez a történelemszemlélet ma nagyon naivnak és gyermekesnek tetszhet, de ne felejtsük el, hogy a '30as években egyetemre kerülő fiataloknak már nem voltak közvetlen élményei az összeomlásról." Azt írja a Soli Deo Gloriáról és Sárospatak ról: "Itt hallottunk először arról, hogy Magyarország bajainak nemcsak Trianon a forrása, hogy Trianon a megoldatlan magyar társadalmi kérdések következménye is." Itt hallottak arról, hogy miként pusztult a magyarság Erdélyben, a Felvidéken, a békebeli bol dog Magyarországon. Mi a "kisgazda" most, hogyha az előző történelmi időszakban ezeket a különbségeket ilyen szignifikánsan hordozza egy politikai párt? Mert ha eltekintünk a történelem konkrét tanulmányozásától, előállhat a mindig képzete, a sorsszerűség, a mitizált történelem sötéten látása, a kiegyenlítés szándékából született képzelgés a nemzeti nagylétről, az erkölcsi világrendhez, de legalább az Európához benyújtott fellebbezések stb. Ezzel együtt jár, hogy az erkölcsi igazságosság alapján követeljünk jutalmat történelmi érdemeinknek másokkal szemben. Az istenhez írt fohászban - Kölcsey Himnuszára gondolok - ez helyénvaló, indokolt és felemelő, a politikában azonban gyakran sugall rossz tanácsokat. Egész államrezont fel lehet építeni ilyenfajta politik ai eszmekörre, ezt már nem egyszer megtettük - a XX. század folyamán már legalább egyszer , tragikus következményekkel. Ha itt lenne Maczó Ágnes - akit mélységesen tisztelek, akit ráadásul szépbeszédű embernek tartok, aki nagyon pontosan fogalmaz , akkor utoljára még arra kérném, nézze meg azt a mondatát ő, a stiliszta, a példásan szép beszédű ember, ami így hangzik: "és ez nem lehet hiú ábránd, ha ezeknek az országoknak s politikusaiknak az egymással szembeni szándékai valódi békére törekvőek." Az egymás sal szembeni szándékokat lehet elterjedt nyelvi hibának, de Maczó Ágnes esetében elkerülendő nyelvi hibának minősíteni. Nem kívánok visszaélni képviselőtársaim türelmével, és miután a harmadik képviselőtársam szintén nincs jelen, akinek a kijelentéseivel s zívesen vitatkoznék - Németh Zsoltról van szó , ezért inkább azt mondanám, nagyon röviden, hogy az ő felszólalásában a felszólalása indulatosságára figyeltem, mint ahogy fiatal képviselőtársaim indulatosságára olyan gyakran. Velük szemben ülök, és sokszor elgondolkodom azon, hogy miért ez az indulat vagy miért ez a - időnként azt is fogalmazhatnám, hogy düh? Mit gyűlölnek az apák nemzedékében olyan nagyon? Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy én magamat az apák nemzedéke képviselőjének érzem. Joggal fel róhatnak nekünk mindenféle bűnt, ami az eltelt negyven esztendőben, az ő életüket megelőzően is
