Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP):
4215 folyamatot végig kell vinni, vag y pedig a választások után, amikor új kormány lépett a színre, akkor kellett volna változtatni nem a stratégiai célon, hanem a kivitelezés módján. Akkor lehetett volna. Most viszont már egy folyamatban vagyunk, ezt végig kell csinálni. A kormány és az Orsz ággyűlés felelőssége, hogy ki mit ír alá és ki mit erősít meg, mert itt valóban arról van szó, hogy sietség és kapkodás tapasztalható. Márpedig a sietség, a kapkodás a legrosszabb tanácsadó a politikában. Nem szabad! Azért támogattam Csóti György képviselő úr ügyrendi javaslatát, hogy halasszuk el most a vitát, mert ez a téma azért megéri az időt, amit ráfordítunk. Itt nem arról van szó, hogy bizalmatlanok lennénk a szlovák vezetéssel szemben, hanem azt látjuk, hogy a sietség következtében nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Erről van szó. Határidő volt, nyomást gyakoroltak kormányainkra, hogy az úgynevezett stabilizációs konferencia keretében írjuk alá a szerződést. És hol van már Balladur? - kérdem én. Szóval igazuk van - szerintem legalábbis - a zoknak a képviselőknek, akik azt mondják: korábban túlságosan is Moszkvára figyeltünk, most meg mintha túlságosan is a Nyugatra figyelnénk. (Taps a jobb oldalon.) Nekünk önálló, szuverén külpolitikát kell csinálnunk, még akkor is, ha egy kis ország vagyunk . Figyelni kell a nagyokra, de én, aki Moszkvában voltam nagykövet, tudom, mit jelent egy nagyhatalom nyomása. (18.10) Erről van itt szó, és arról, hogy ha akár a szlovák fél, akár a román fél részéről érzékelnénk: elfogadják azt a tézisünket, amit megfoga lmaztunk Orbán Balázs, a legnagyobb székely szobrának avatásakor, hogy Erdély azoké, akik lakják és akiket földje évszázadok óta betakar. Ha ezt a szlovák fél így tudomásul veszi, azt hiszem, tudomásul veszi azt is, hogy az egyenjogúságot minden tekintetbe n biztosítani kell a magyarság számára, méghozzá társnemzetként. Erről van itt szó egyebek mellett, és hát ezt nem látjuk. Nem arról van szó, hogy bizalmatlanság lenne bennünk, hanem arról, hogy a tettek alapján bizony komoly fenntartások és kételyek vanna k bennünk. A következő kérdés, amiről röviden szólni szeretnék. A nyugatiak nekünk azt mondják, nem engedik be konfliktusainkat az Európai Unióba, rendezzük dolgainkat szomszédainkkal; többek között - ahogy ők fogalmaznak , nyitott határ- és nemzeti kiseb bségi ügyeinket rendezzük. Kérem szépen, ez idáig rendben van. De a magyar diplomáciának és a külpolitikusoknak arra is figyelni kell, hogy itt különböző mércét alkalmaznak. Erre figyelnünk kell. Tudniillik, miközben azt mondják, hogy konfliktusainkat ne v igyük be az Európai Unióba vagy a NATOba, eközben az ő közösségükben hosszú évekig elnézték az angolír viszálykodást; nincs britspanyol megállapodás Gibraltárról; mi aláírtuk - mármint Magyarország, Románia, Szlovákia , az Európa Tanács úgynevezett nem zeti kisebbségi keretegyezményét, amit viszont furcsamód Franciaország, Belgium és más unióbeli államok nem írtak alá. Vagy mondok egy más példát. Be akarunk lépni a NATOba. Rendben van, mint említettem, ebben nemzeti egyetértés van. Fontos, hogy integrál ódjunk. De visszatérte Franciaország a NATO katonai szervezetébe? Vagy miért lépett ki Görögország a NATO katonai szervezetéből? Miért jó Ausztriának, Svédországnak, hogy miközben már az Unió tagjai, megőrzik katonai semlegességüket? Ezeket nem azért mond om, hogy zavart okozzak, hanem azért, mert ezeken is el kell gondolkodni, hogy egyenlő mércét alkalmaznake velünk szemben. Tudniillik a másik dolog, hogy nekünk nem feltétlenül ott kell helyet foglalnunk az egyesülő Európában, ahol azt nekünk kijelölik, h anem nekünk is irányítani kell, hogy megfelelő helyre kerüljünk (Taps a jobb oldalon.) , ne maradjunk a periférián. Aztán kérem szépen, legújabban az úgynevezett schengeni egyezmény másod, illetve harmadrendű állampolgárokként kezeli Közép- és KeletEurópa lakosait.
