Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
4175 (14.50) A továbbiakat ennek fényéb en kell megvizsgálni, ugyanis ez volt az első tézis, az a kiindulópont, melynek tartalma önmagában is bizonytalan. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a szerződést Szlovákia szorgalmazta, mégpedig - ellentétben a helsinki záróokmányban is rögzítettekkel - bizalmatlanságból. Második tézisem az 1201es ajánlás kérdése. Tartalmát jól ismerjük, és hála a magyar kezdeményezés sikerének, ezt az Európa Tanács is megerősítette, ismeri tehát a világon mindenki, akit úgymond alulról, a benne foglaltak betartásának h iánya felől érint, és ismeri mindenki, akinek azt felülről - ha már tagsága elnyerésekor felvétele feltételeként egyszer aláírta - be kellene tartania. Amennyire örvendetes, hogy az 1201es ajánlás benne van a magyarszlovák szerződésben, éppen olyan súlyo s mulasztás, hogy annak egyértelmű közös magyarszlovák értelmezése nincs. Nemcsak hogy benne nincs, nincs ilyen értelmezés! Amíg pedig közös - hangsúlyozom még egyszer: közös - értelmezés nincs, voltaképp azt sem tudni, hogy pontosan, valóságosan, tényleg esen mi is van a szerződésben, mi annak az igazi tartalma. A magyar kormány az aláírás után kinyilvánította - igen helyesen , hogy a szerződésben szereplő 1201es azt jelenti, amit a világ minden nyelvének pontos, egyértelmű, világos fordításában mindenki nek jelent, leszámítva azokat, akik ezt tudatosan félre akarják értelmezni. Ezt jelenti és nem mást. Tehát az autonómiát jelenti, és nem azt, amit az aláírás előtt átadott szlovák értelmezés tartalmaz. Ebben tehát a magyar kormánnyal teljes mértékben egyet értek, hiszen az ajánlás épp ezért került be kötelező jogi normaként a szerződésbe. Enélkül az égvilágon semmi értelme nem lett volna a szerződésnek akár még a gondolatát sem felvetni. Azután, hogy megkezdődtek a piruettek az értelmezésben a magyar kormány azt is kinyilvánította, hogy nem kíván értelmezési vitába bocsátkozni. Igen ám, csakhogy itt következett be a mulasztás! Mint mondtam, nincs tehát közös értelmezés, a magyar kormány a maga értelmezésében kívánja velünk ratifikáltatni a szerződést, tudván tudva, hogy azt a túloldalon nem így értelmezik. Kérdezem tisztelt képviselőtársaim, hogy lehete, értelmes dologe, szabade így nekifutni a ratifikációnak. Először tehát közös értelmezés kellene, enélkül hiba a kormány részéről idehozni a szerződést. Ha ezzel rendelkeznénk, más volna a helyzet. Ráadásul a mi értelmezésünk, a magyar fél felfogása annak minden igazsága mellett csakis akkor hiteles, ha a számunkra világos, egyértelmű és fontos ajánlás valóban elvi kérdés. Akkor is az, ha nem magyar kisebbség ekről van szó, ha szerepelne például a magyarmoldáv alapszerződésben is - ahol pedig nem szerepel. Erre akkor - ez csak kitérő - az volt a hivatalos magyar válasz, hogy azért nem, mert a moldávok nem kérték. Eszembe jut itt Rudolf von Wudigessnek, a német a szociáldemokrata gondolkodónak egy mondása, mely szerint az elv olyan, mint a szüzesség, nem lehet felfüggeszteni. Úgy állunk tehát tisztelt képviselőtársaim, hogy jóváhagyni készül a Ház többsége egy olyan szerződést, melyről mi Magyarországon, a magya r fél tudjuk ugyan, hogy jól és helyesen értelmezzük, de annak tudatában készülünk ratifikálni - szemünket behunyva kéne hozzájárulásunkat adni , hogy a másik szerződő fél nemcsak hogy bizonyosan egészen másként, de totálisan ellenkezőképpen értelmezi azt . Ráadásul van a történetnek, mintegy a bizalom című fejezet függelékeként egy kellemetlen szlovákromán fejezete is. Ugyanis a HornMečiar találkozót követően, ahol is megállapodás született arról, hogy igenis benne lesz a szerződésben az 1201es, egy rom antikus éjszakán Pozsonyban másnap megesett egy MečiarMelescanu találkozó is, ahol megállapodás született arról, hogy a szerződésben igenis nem lesz benne az 1201es. Innen érthető a párizsi nyilatkozat, a szlovákok külön nyilatkozata is, és innen érthető a szlovákromán kapcsolat legújabb, tegnapi fejezete: Gasparovič szlovák házelnök Bukarestben nyugtatgatja a hűlt kedélyeket, mondván: az ajánlásból épp az ajánlás megvalósításának szlovák szándéka hiányzik, nyugalom tehát, Romániának nem kell attól tarta nia, hogy a szlovákiai magyar közösség önrendelkezése kényszerítően kellemetlen példát fog állítani majd Románia elé. Még olyan hírek is hallatszanak, mintha Magyarország olyan szlovák biztatásokat is kapna, melyek szerint, ha lesz egyáltalán, akkor a
