Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
4155 addig szóba sem jöhet semmiféle alapszerződésnek a parlamenti megerősítése, amíg ez meg nem történik! Ugyancsak konkrét kifogásunk a szerződéssel kapcsolatban, hogy a 3. ci kkely kimondja, hogy területi követelésünk nincs és ilyet a jövőben sem támasztanak a felek. Úgy gondolom az, hogy a területi kérdések miként nyertek rendezést, ezt rögzítette a trianoni békediktátum, rögzítette a párizsi békediktátum. Mi soha sehol olyan kijelentést nem tettünk, hogy mi revizionista törekvésekkel szeretnénk ezeket a határokat megváltoztatni; ennek következtében ennek a klauzulának magyar részről nem kellett volna bekerülnie a szerződésbe, mert ezt semmi sem indokolja. De az, hogy a jövőre vonatkozóan olyan kijelentést tegyünk, hogy a jövőben sem támasztunk területi igényt, ez egy kétezer éves római jogi alapelvbe ütköző és a jelenleg is hatályos európai jogrendbe ütköző megközelítés, amely abból a latin formulából indul ki, amit jogásztársa im bizonyára éppúgy ismernek kívülről mint én. Ez úgy hangzik, hogy nemo plus iuris ad alium transferre potest quam ipse haberet - vagyis: senki nem rendelkezik több joggal, mint amennyivel a jogelődje rendelkezett. Hát ha egyszer a jogelődöktől mi azzal ö rököltük meg az országunkat, hogy arra vigyázzunk, mint a szemünk fényére, ez nem jelenti azt, hogy mi ezt a jogot másnak odaadhatjuk, hogy mi lemondhatunk a hazánkról! Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja a következő. Itt utalnék Eörsi Mátyásra, aki azt mondotta, hogy itt senki az alapszerződés előkészítése kapcsán ellentétes véleményt nem hangoztatott. Kérem, a Független Kisgazdapárt 1930. október 12én hirdette meg a békési programot, amely a trianoni gyalázatot elutasította, és a Független Kisgazd apárt végig ezen az állásponton volt. Ezt az álláspontot képviselte az ukránmagyar alapszerződés esetében is; ezt képviselte, mondjuk, 1994. augusztus 20án a Szent István '94 Határon Túli Magyarok Konferenciáján, ahol minden szlovákiai, romániai, vajdasá gi és egyéb magyar szervezet egységesen elutasította az alapszerződésnek még a gondolatát is, addig, amíg minket föl nem vesznek az Unióba! Mert ha fölvesznek az Európai Unióba, az egy új helyzetet jelent - akkor aláírhatunk ilyen szerződést. De úgy gondol om, addig semmiképpen sem, mert addig nincs új helyzet! Itt tehát visszautalván arra, hogy vajon az alapszerződés megkötésével többletjogról lemondhatotte bárki, mint amivel rendelkezett, azt kell hogy mondjam: ilyen jog senkit nem illet meg. De még az Or szággyűlés sem rendelkezik ilyen joggal, mert majd az utódainkat fogja megilletni az a jog, hogy a saját sorsukról ilyen vonatkozásban döntsenek, de mi helyettük nem mondhatunk le az utódokra is kiterjedő jogokról! Egyébként is alapelve minden jogrendnek, hogy a joglemondást nem lehet kiterjesztően értelmezni, tehát ha még lenne is valamiféle olyan jogosítvány, mondjuk, a Szent Koronatanból vagy az Aranybullából fakadóan, amely ilyen jogot adna - de nincsen: pont az ellenkezője van! Megtiltotta az Aranybul la 1222ben kiadott része, hogy bárki a magyar javakról lemondjon! Tehát kifejezetten jogellenes a kormánynak ez az eljárása. Úgy gondolom, hasonlóképpen elfogadhatatlan a 12. cikk (6) bekezdése, hiszen ez az előkelő idegen szemszögéből szól "a másik állam nyelvének" az oktatásáról. Hát elnézést kérek, az "anyanyelv" kifejezésnek még a szóhasználata sincs benne az alapszerződésben! Hát hogyan küzdjünk mi vagy hogyan küzdjenek a szlovákiai vagy a romániai magyarok az anyanyelvük használatáért, ha az a szó, h ogy "anyanyelv", sehol nem szerepel az egész szerződésben?! Vagy kérdezem én: micsoda dolog az, hogy a 12. cikk szól a kultúráról, a tudományról és az oktatásról általában, vagy szól a 12. cikk már említett (6) bekezdése "a másik állam nyelvének" oktatásár ól, mintha egyenlőségjelet lehetne tenni általában a Szlovákiában élő magyarok és a Magyarországon élő szlovákok nyelvének oktatása között! Elméletileg igen, de a magyarok esetében rögtön rá kell arra mutatni, hogy a magyarság államalapító tényező Szlováki ában, a magyarság társnemzet kell hogy legyen Szlovákiában - de sehol a szlovákmagyar alapszerződés nem használja sem az államalapító nemzet fogalmát, sem a társnemzet fogalmát, hanem elég szomorú módon csak utal az 1201esre! De hogy az 1201esre miként utal, engedjék meg, hogy fölemlítsem a 11. cikk konkrét szövegét!
