Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a Fidesz
4144 szerint a szolgálati titok olyan széles körre terjedhet ki természeténél fogva, hogy az államtitokétól eltérő sza bályozása ezzel már önmagában is indokolható. Ez számomra nem elfogadható álláspont: a szolgálati titok, a hozzáférhetőség szempontjából, legfeljebb időtartamában különbözik az államtitoktól. Ennél fogva semmi sem indokolja eltérő, jóval kevesebb garanciát tartalmazó szabályozását. Egyáltalán nem vagyok tehát biztos abban, hogy a szolgálatititokkör meghatározását oly módon kell megállapítani, ahogy azt a jelen javaslat tartalmazza, tudniillik, hogy a minősítésre felhatalmazott e titokkört közleményként maj d később teszi közzé a Magyar Közlönyben. Még abban az esetben is, ha elfogadom a törvényi szabályozás nehezen kivitelezhető voltát, ez a szabályozás túlzottan parttalan és ellenőrizhetetlen, ezért legalábbis kétséges megoldás, hiszen alapvető jogokat érin tő területről van szó. A törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezései tehát legalábbis megfontolandóak. Ezt annak ellenére kell kijelenteni, hogy a korábbi állásponthoz képest igen sokat javult a tervezet, hiszen garanciális szabályként kerül be a jegyzék ki hirdetésének helye és ideje, a minősítési javaslatban a titokkör megjelölése. A fent említett általános kifogáson túl néhány további részletszabály is megfontolásra méltó: A 10. § rendelkezik a minősítés felülvizsgálatáról. Ezt a szabályt támogatandónak ta rtom, de némi kiegészítéssel. A rendszeres felülvizsgálat elfogadható elképzelés, csakúgy, mint annak 3 évenkénti kötelezettsége. Lehetőséget kellene adni azonban arra is, hogy bárki kérhesse az adat minősítésének felülvizsgálatát, s ebben az esetben a nyi lvánvalóan indokolatlan vagy ismételt kérelmektől eltekintve a minősítő köteles legyen a felülvizsgálatot elvégezni. Feltétlenül szükséges a 10. §ban azt is rögzíteni, hogy a minősítő a felülvizsgálatkor nem terjesztheti ki a titkossá minősítés időtartamá t az eredeti minősítésben meghatározott időtartamon túlra. A javaslat e tekintetében ugyanis megítélésünk szerint kétértelmű, s az indoklás sem ad megfelelő útmutatást. A 10. §hoz tartozó kérdéskör a minősítés kezdeményezésére, a minősítésre, a felülvizsg álatra kötelezettek felelőssége. E szakasz (4) bekezdése általánosságban kimondja a személy felelősségét, azonban nem szól e felelősség jellegéről, érvényesítéséről, az alkalmazott eljárásról, az esetleges szankciókról. Úgy vélem, ezek nélkül e szabály rés zben deklaratív, másrészt jogbizonytalanságot eredményez, ezért kiegészítése indokolt. A törvényjavaslat szabályozza a megismerési kérelem elintézését is. Nem világos azonban, hogy e kérelem teljesítése vagy megtagadása kinek a hatáskörébe tartozik. A 14. § (1) bekezdése szerint a kérelemre a minősítő adhat engedélyt. A (3) bekezdése, amely a megtagadásról szól, viszont azt mondja ki, hogy ha a megtagadó nem azonos a minősítővel, a bírósági eljárásban a minősítőnek is perben kell állnia. A két bekezdésben t artalmi jellegű ellentmondás feszül, amelyet mindenképpen fel kell oldani. Nem világos a 17. § (2) bekezdése sem, amely az államtitok nyilvánosságra hozataláról, továbbá külföldi szervnek vagy személynek átadásáról szól. Ezt a minősítő írásbeli engedélyéve l lehet megtenni. A kérdés azonban az, hogy miben különbözik ez az eset a titkossá minősítés megszüntetésétől. A 17. § (3) bekezdése két vonatkozásban is aggályos. Jelen megfogalmazás alapján államtitkot külföldre, vagy külföldről kizárólag futár, vagy vel e azonos jogállású egyéb személy útján lehet továbbítani. Így tehát a technikai úton közvetített diplomáciai, hírszerző, katonai adatok hazahozatalára vagy külföldre juttatására nincs mód. Súlyosabb gondot vet fel az ebből a szövegből eredő következtetés, mely szerint ha csak diplomáciai vagy konzuli futár stb. révén szállítható államtitok külföldre vagy külföldről hazánkba, a magyar hírszerzés által számos esetben alkalmazott hírszerző ügynökök, illetve általában hírszerző tisztjeink számára immár nemcsak a célország joga jelent fenyegetést, hanem a magyar jog által is tiltottá válik tevékenységük egyik legfontosabb
