Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP):
4140 lábjegyzetet? De ha nem lehet leellenőrizni, rögtön ott van a rossz érzés, hogy ez egy labilis dolog - valamit megint eltüntetnek. És hadd mondjak még egy dolgot: nagyon pap írokra vagyunk itt berendezkedve, de 20 év múlva ezek az irattárak már elektronikusak lesznek, mert a média olyan lesz! És akkor bizony nem tart 15 évig, amíg rendszereznek valamit, mert a számítógép addigra még gyorsabb lesz, még párhuzamosabb és így tová bb, és lehet, hogy másodpercek alatt elvégzi azt, amire most a fondrendezőknek 1015 évre van szükségük, amíg az iratokat leporolják, átviszik és így tovább. Tehát egy kicsit erre is kell tekinteni. Én a 30 évet soknak tartom. A jövőre vonatkozóan elfogad om; de kérem, fontoljátok meg azt és támogassátok, hogy a múltra vonatkozóan legyen ez 15 év. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Rubovszky Györgynek, Kereszténydemokrata Néppárt. Képviselő urat ill eti a szó. (A jegyzői székben dr. Semjén Zsoltot dr. Trombitás Zoltán váltja fel.) DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP) : Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedtessék meg: én tegnap írásban jelentkeztem felszólalásra, és vártam a soromat - így kerültem a sor végére. Tisztelettel, engedjék meg, hogy én azért ne osztozzam abban az örömben, amit Pető Iván úr említett, hogy egy nagyon gondosan előkészített jogszabálytervezet van a tisztelt Ház előtt. 1994. június 24én a 34/94. számú alkotmánybírósági határozattal lett kimondva a levéltári joganyag egy részének a megsemmisítése. Ennek a határideje 1995. június 30a. Úgy érzem, lehet, hogy nagyon hosszú és nagyon precíz előkészítés folyt, de rendkívül rövid időt kapott a tisztelt Ház arra, hogy ezt az előkészített t örvénytervezetet megtárgyalhassa. Sajnálatosnak tartjuk ezt azért, ami itt a vitában többször fel is merült, hogy tudomásom szerint a levéltáros szakma is, és itt a Házban több képviselőtársam is kifogásolta azt, hogy a levéltári anyag védelme jelen pillan atban nem megfelelően illik bele a magyar jogrendszerbe. Nagyon furcsának tartjuk azt, hogy azok a hihetetlen értékű anyagok, amelyekre különösen Szabad György képviselő úr hivatkozott - hogy milyen értéket képvisel a magyar nemzet számára az az iratanyag, ami pillanatnyilag a levéltárainkban van , kizárólag szabálysértési védelemben részesülnek, és talán egy kellően precízebb, pontosabb és gondosabb előkészítéssel itt a büntetőjogi védelem is megteremthető lett volna. Tekintettel arra, hogy nem maga a tör vény foglalkozik ezzel, azt kérem erről a helyről a tisztelt kormánytól, gondolkozzon el azon, hogy a büntető törvénykönyv módosításával ezt a hiányosságot, ha utóbb is, de talán orvosolni lehetne. Nagyon sok kérdés merült fel a vita során. Engedtessék meg , hogy én itt az előterjesztett javaslat szövegével és a képviselőtársaim által felvetett anyagi fedezet hiányának a problematikájával foglalkozzam egy kicsit. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy az 1969. évi 27. törvényerejű rendelet, amely június 30áig hatályos jogunk, bár többször módosították, de ez a jogszabály is rendelkezett számtalan olyan előírással, amely ha megvalósulhatott volna, akkor a mai gondokon sokat enyhíthetett volna. Nem valósult meg, mert a levéltárak nem rendelkeztek e nnek megfelelő anyagi fedezettel - és itt van az a veszély, amit mi ennek a most tárgyalt törvényjavaslatnak a szövegében is felfedezni vélünk. (11.00) Az előterjesztett törvényjavaslat 13. §ának b) pontjában a közlevéltár feladataiként írja elő a jogszabály, hogy "gyűjti, jogszabály alapján vagy ajándékként átveszi, illetőleg megvásárolja, valamint ingyenes letétként megőrzi a maradandó értékű magániratokat". Tisztelt Országgyűlés, ismét Szabad György képviselő úrra szeretnék hivatkozni, aki ér zékeltette a tisztelt Házzal, hogy ezek az okiratok milyen értéket képviselnek. A közlevéltáraknak
