Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
4126 Kisgazdapárt... - visszalépett ; akkor soron következik dr. Rott Nándor képviselő úr, Független Kisgazdapá rt; őt követi majd Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. DR. ROTT NÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnöknő. Igen tisztelt Elnöknő! Tisztelt Ház! Az imént a titkos iratokról, anyagokról beszéltem, most pedig a köziratokról, közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslathoz fogok néhány gondolatot fűzni. A két kérdéskör bizonyos vonatkozásban összefügg, de most nem ezekről az összefüggésekről fogok beszélni. Hogy ez a törvényjavaslat mennyire fontos és mennyire nélkül özhetetlen, azt már az előttem szólók nagyon alaposan és sokoldalúan bizonyították. Az előkészítés rendkívül alapos és kiváló módjáról is hallottunk elismerő szavakat és kaptunk áttekintést. Valóban, ennek a törvényjavaslatnak az elénk terjesztett formája minden szempontból megfelel a legmagasabb követelményeknek is, függetlenül attól, hogy számos részletkérdésben lehet javítani ezen az előterjesztésen. Én most csak egykét olyan kérdést szeretnék föltárni, ami azt mutatja, hogy a leggondosabb előkészítés m ellett és a szakemberek valóban teljes körű közreműködése mellett is óhatatlanul belecsúsznak bizonyos logikai hibák egy törvényjavaslatba. Ennek a törvényjavaslatnak vannak olyan passzusai, főképpen az értelmező rendelkezések és az általános szabályok köz ött, amelyeket meg kellene próbálni újrafogalmazni, illetve a fogalmazásukat pontosítani. Nagyon jól tudom - gyakorlatból is , mennyire nehéz ezeknek az általános fogalmaknak a meghatározása és az értelmezés pontos rögzítése. De ha ebben kisebb lazaságok és hiányosságok is vannak, az elképesztő eredményre vezet, s ez aztán főképp a jogalkalmazás gyakorlatában válik végrehajthatatlanná; s ha egy jogszabályban végrehajthatatlan rendelkezések vannak, félő, hogy az egésznek az értékét aláássa. Csak példaképpen említem meg, hogy a törvényjavaslat 4. §a szó szerint azt tartalmazza - felolvasom, mert csak így érthető a benne rejlő nonszensz : "A szervek és a természetes személyek kötelesek a szervesen összetartozó irataik egységes megőrzéséről... gondoskodni". T ermészetesen az összefüggésből nyilvánvaló, hogy itt nem mindenféle iratról van szó, hanem csak azokról, amelyek ennek a törvénynek a hatálya alá tartoznak; de akkor, amikor megfogalmazunk egy törvényt, nem támaszkodhatunk rögtön egy értelmezésre is, mégpe dig egy olyan logikai értelmezésre, amiből ki kell következtetni az adott rendelkezés terjedelmét! Itt, ebben a 4. §ban olyan követelmény van leírva a természetes személyekkel, magyarán minden állampolgárral szemben, hogy köteles az összetartozó iratait e gységesen megőrizni. Mindenki, aki normális ember, az igyekszik így rendezni a saját iratait, de azt hiszem, ez messze nem felel meg a törvény céljának. Ezt csak azért idéztem példaként, hogy sokkal pontosabb, precízebb meghatározásokra lenne szükség, hogy ezeket az értelmezési nehézségeket kiküszöböljük. És ez a nehézség egyrészt abból származik, mert az értelmező rendelkezések kissé szokatlan módon a szerveket, tehát a nem természetes személyeket és a természetes személyeket egy kalap alá veszik. Ez a 3. § b) pontjában történik meg. (9.40) Ettől kezdve - miután ilyen furcsán a szervezet és a személy egy kalap alá vétetett - tulajdonképpen a nem természetes személyre egyszerűsítjük le a jogi személyre vonatkozó rendelkezéseket, és kénytelen a törvény szöveg e is meg a nyájas olvasó is értelmezni a természetes személyekre. Ebből aztán az értelmező rendelkezések között egy csomó homály és kétértelműség ered. Bármennyire nehéz is ezeknek a kiküszöbölése, és kissé bonyolult megfogalmazásokat kíván is, azért felhí vom a szakemberek figyelmét, hogy ezekre méltóztassanak majd egy kicsit odafigyelni. Teljesen természetesnek tartom, hogy a szakember, aki benne van ennek az egész kérdésnek a csínjábanbínjában, az ezeken nem akad fönn. De egy kívülálló talán könnyebben é szreveszi, hogy az általános hétköznapi vagy jogászi logikával ellentétes dolgok kerülnek bele a törvénybe. A törvény nagyon fontos elemének tartom, hogy a közlevéltárak anyagát valóban teljesen nyilvánossá teszi, és lehetővé teszi benne a kutatást, nem ta rtva fenn a korábbi gyakorlatot, amikor
