Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 7 (91. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
4127 csak tudományos szervek kutathattak. Hiszen a tudományos szervek túldimenzionált előnyben részesítése tulajdonképpen nem is felel meg egy normális demokratikus rendszernek, ahol mindenkinek - tudományos és nem tudomá nyos szervnek egyaránt - joga van arra, hogy bizonyos kérdéseket megismerhessen vagy azokkal foglalkozzék. Ez nagyon pozitív eleme a törvénynek. Az is nagyon pozitív eleme, hogy ha valakit nem engednek élni a lehetőséggel, akkor az megfelelő jogorvoslati ú ton követelheti ennek a lehetőségét. Ismétlem, ezek nagyon pozitív vonásai a törvénynek. Azonban mégis föl kell vetni a kérdést, hogy ennek az egész gondolatkörnek jogszabályilag kellően biztosítotte az a része, hogy azok a szervezetek - és most elsősorba n állami szervekre, állami szervezetekre gondolok , amelyeknél levéltári értékű anyagok keletkeznek, azokat megfelelő menetben a levéltárak rendelkezésére bocsátjáke. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy e tekintetben ennek a törvénynek a jogi biztosítékai teljesen kielégítőek. Elnézést kérek, lehet, hogy én régimódian gondolkozom, de az én megítélésem szerint azok a jogszabályok, amelyekhez nem fűződnek szankciók, írott malasztok maradnak. Következésképp én ennek a törvénynek a végrehajtásában hiá nyolom a szankcionálási hátteret. Mert mi történik akkor - volt már erre precedens, itt is elhangzott , amikor tudatosan semmisítenek meg iratokat. Ennek a lehetőségét a jövőben sem lehet kizárni. De ne legyünk mindjárt rosszindulatúak; nem tudatosan, han em egyszerűen hanyagságból, hanyag ügykezelésből, hozzá nem értésből fontos dokumentumértékű anyagokat semmisítenek meg. Akkor egyszerűen azt mondjuk: kár; hiba történt. Tehát ennek a nagyon fontos törvénynek, ennek a nagyon fontos processzusnak a hatékony jogi védelmét - akár azzal, hogy az elmulasztásokra megfelelő büntetőjogi kategóriát találunk, akár azzal, hogy az eljárás menetét próbáljuk valahogy szankcionálással védeni - nagyon fontosnak tartanám, éppen azért, mert - ahogy Szabad György képviselő úr tól hallottuk - egészében óriási értékekről van szó, és ezeknek az óriási értékeknek a mindennapokban folyik a továbbképződése, és ezeknek a nemcsak szellemi, hanem anyagi értéket is jelentő folyamatoknak a biztosítása és jogszerűségének az alátámasztása i ndokolttá teszi, hogy szankciók épüljenek bele ennek az egésznek a menetébe, és azok biztosítsák a nemzeti vagyon e részének a további sorsát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Pető Iván, a S zabad Demokraták Szövetsége részéről, őt követi majd Szentkuti Károly, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Pető Iván képviselő úrnak. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Többen elmondták előttem, hogy rendkívül fontos tö rvényt tárgyal most a parlament. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert sokszor kapunk szemrehányást laikus nézőktől - akik televízión keresztül követik az itteni eseményeket , hogy amikor ilyen súlyos gazdasági problémák vannak az országban, amikor a hétköz napi életet rendkívül súlyos gondok terhelik, akkor miért foglalkozunk a napi, a hétköznapi élettől oly távol álló ügyekkel, mint például ez az ügy is, a levéltári törvény. Mégis szükséges hangsúlyozni, hogy a parlamentnek igenis kötelessége olyan területe k szabályozása, olyan területekről való gondoskodás is, amelyek látszólag távol állnak a hétköznapi élettől, ugyanakkor jogrendszerünk megkívánja ezen területek szabályozását, és - mint azt előttem többen hangsúlyozták - ebben az adott esetben, a levéltárü gyben nemcsak egyszerűen a jogrendszerünk kiváltságáról van szó, hanem a nemzeti kultúráról, a nemzeti kulturális örökségről is szó van. Ez a téma látszólag valóban távol áll a hétköznapi élettől, azonban levéltárügy, jól működő levéltári rendszer nélkül n em létezik nemzeti tudat, nem létezik oktatás. Ezt mindannyiunknak tudni kell, azoknak is, akik most esetleg szívesebben hallanának a hétköznapi élethez közelebb álló ügyekről parlamenti szónoklatokat.
