Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3933 Már csak egy kérdés maradt, tisztelt Országgyűlés: minek akkor a tárgyalás? Ha igaza van Toller Lászlónak és Csiha Juditnak, akkor miről tárgyal a bíróság? Ha két ember alaposan megfontoltan oda fordul, akkor milyen döntést hozhat a bíróság? Miért van egyáltalán olyan döntési lehetőség a Pp.ben, hogy el is utasíthatja a keresetet? Akkor ki kell mondani, hogy ha odamegy az a két megfontolt ember - aki ugyanolyan megfontoltan házasságot kötött, mon djuk, két évvel korábban és a társadalmat félrevezette , és nem akarjuk kitenni őket annak a problémának, hogy netán kétszer el kelljen menni a bíróságra, akkor kutya kötelessége a bíróságnak felbontani a házasságot! Hát milyen alapon utasíthat el - ilyen okfejtés alapján, amilyent Toller Lászlótól és Csiha Judittól hallottunk - bármilyen házasság felbontására irányuló keresetet a bíróság? Hát nem megfontoltak azok a felek, akik odamentek? Még lehet, hogy egyező akaratnyilvánítással is! Mégis van olyan íté let, ami nem bontja föl a házasságot! Szeretném ebben az elvi megkülönböztetést hallani! S a nyaggatásra és a procedúrára való utalás - ami a parlamenti vita színvonalát nem éppen emeli - bennem azt a gondolatot kelti, hogy a felek, az emberek, felnőtt, na gykorú magyar állampolgárok felelősséggel tartoznak nemcsak egymás iránt, hanem a környezetük iránt is. Az a felelősség, ami a házasságkötésben megnyilvánul, az a társadalom részéről is egy olyan elvárható felelős magatartást vár el, aminek a megszüntetése , ennek az állapotnak a felbontása egy bizonyos procedúrán keresztül - reméljük, nem nyaggatáson keresztül, nem vegzáláson keresztül, reméljük, nem időtlen időkig tartó eljáráson keresztül - mégiscsak ráébreszti őket arra, hogy talán tetszettek volna jobba n meggondolni korábban! Mi ezért sem tudnánk támogatni ezt az indítványt. Köszönöm a szót. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Szintén kétperces időkeretben megadom a szót Szigethy Istvánnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. D R. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Balsai István kifogásolta, hogy mi lép a meghallgatás helyére. Nos, közvetlenül a meghallgatás helyére nem lép intézmény, de más igen. A tervezet a Pp. 285. § (4) bekezdése keretébe n ezt tartalmazza: "Ha a bontóperben tartott első tárgyaláson a felek nem békülnek ki - az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel , a bíróság a tárgyalást elhalasztja; egyben felhívja a feleket, hogy három hónapon belül írásban kérhetik az eljárás folyt atását, ellenkező esetben a per megszűnik. A bíróság a tárgyalás folytatására csak a kérelem benyújtását követő 30 nap eltelte után tűzhet határnapot." Tehát a problematikus esetekben a bíróságnak komoly jogai vannak, hogy a felek érdekében beavatkozzon eb be a viszonyba; azonban azokban az esetekben, ahol tényleg formális ez az eljárás - és nyilvánvaló, hogy formális , ez tényleg fölösleges. Érdeklődéssel hallgattam Balsai István okfejtését arról, hogy valamiféle, szinte ilyen hatósági kényszerintézkedé sekkel próbáljuk a feleket együtt tartani, hátha akkor még meg lehet menteni a házasságot. Úgy gondolom, ennek nincs esélye. Ha az emberek között az emberi viszony megromlott, azt nem lehet hatósági eszközökkel helyreállítani. A házasság nem erről szól! Am i pedig a Toller Lászlónak címzett kérdést illeti, szeretném jelezni, hogy nem is olyan régen az alkotmányügyi bizottság egy elég nagy tekintélyű és széles támogatottsággal rendelkező társadalmi szervezettől olyan indítványt kapott, hogy ezekben az ügyekbe n tényleg anyakönyvvezető járjon el, nem kell a bíróság. Természetesen a kormány előterjesztése nem ezt tartalmazza, és ez így nem is fog bekerülni a törvénybe. De szeretném jelezni, hogy ebben a körben van ilyen társadalmi nézet, hogy ez a bírósági eljárá s is fölösleges, hiszen a felek saját maguk tudnak ebben dönteni. Ami pedig a házasságnak a hatósági eszközökkel való egybentartását illeti, szeretném jelezni, hogy éppen száz évvel ezelőtt fogadta el a törvényt a polgári házasságról ugyanez az Országgyűlé s, és ezek a kérdések már akkor tisztázódtak. Én nem hiszem, hogy száz évvel ez után valamiféle újabb
