Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3902 állampolgárokat sújtja, és nem a társadalmi igazságosság megvalósulása irányába hat, hanem a bíróságok számára pusztán egy technikai, egy fo rmai részvételt ír elő. Ezt a szándékot összességében nem lehet egyébként vitatni. Ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, hisz a módosító indítványom írásbeli indokolása tartalmazta, hogy elképzelhető: a magyar jogfejlődés helyes iránya a következő években, es etleg évtizedekben ez lesz. Erre kell adott esetben törekedni; de egy polgári eljárásjog módosítása során soha nem lehet adott viszonyoktól, a társadalmitudati viszonyoktól elvonatkoztatni. Ha a Pp.módosítással meg akarjuk előzni a jelenlegi viszonyokat, akkor óriási hibát követünk el, tudniillik egy űr keletkezik. És ez az űr véleményem szerint akkor keletkezik, ha a bíróságok a felek által előadottakhoz, kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz kötve lesznek mindenáron, illetőleg ha megszüntetjük a bíróságok ál talános kitanítási kötelezettségét. Még egyszer hangsúlyozom: ez messzemenőkig nem a gondoskodó állam, az atyai állam fogalomkörébe tartozik, hanem annak az államnak a fogalomkörébe, amit az adófizető állampolgárok tartanak fönt. Szigethy István képviselőt ársam mondta, hogy igen, meg kellene oldani valahogy a pártfogó ügyvédi rendszert, biztosítani kellene, hogy a jogkereső állampolgárok megkapják a kellő és szükséges jogi felvilágosítást akkor, ha nincs pénzük ügyvédre. Mi a jelenlegi helyzet Magyarországo n, tisztelt képviselőtársaim? Közel ötmillió ember él a létminimum határán - van nekik pénzük ügyvédre? Nincs pénzük ügyvédre! Mit fognak csinálni ők a bíróság előtti eljárásban, ha a bíró nem fogja őket kioktatni, hogy mire van joguk? És ez nem jogi tanác sadás, hangsúlyozom! Hiszen aki ügyvédként járt el, az jól tudja, hogy az ügyvéd nem csak azt mondja el, hogy mire van joga, hanem bizony tanácsot ad, hogy adott esetben mit lenne jó csinálni, hogyan, milyen módon, és ezért megbízási kötelezettséggel, fele lősséggel tartozik az ügyfele felé. Ha a kormány által jelenleg javasolt mondat lenne kodifikálva, akkor beláthatatlan helyzetek teremtődnének a bíróságokon. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog csinálni a bíró, ha kioktathatja a perbeli jogairól, mondjuk, az a lperest, hogy van lehetősége viszontkeresetet előterjeszteni, és mikor megkérdezi az alperes, hogy tessék mondani, a viszontkeresetet, rendben van, én előterjesztem, de mire terjesszem elő, mi annak az anyagi jogi alapja. Akkor a bíró azt fogja mondani, ho gy elnézést kérek, itt meg kell állnom, mert én az anyagi jogra nem taníthatom ki önt, hogy azért indíthat viszontkeresetet, mert ön kérheti adott esetben a végrendelet érvénytelenségének megállapítását? Bizony, akkor a bírónak el kell mondani, hogy a perb eli jogok gyakorlása során az anyagi jog milyen hátteret ad! Ez nem jogi tanácsadás, ez csak az esélyegyenlőség biztosítása, ha az ügyfélnek nincs jogi képviselője. Szigethy képviselőtársam azt mondta, milyen furcsa dolog lesz, ha arról a viszontkeresetről fog dönteni a bíró, amiről korábban ő tájékoztatta az ügyfelet. (17.00) Akkor lenne konzekvens az álláspontja, ha eltörölték volna a bíróságoknak azt a jogi tanácsadó tevékenységét, amelynek során a bíró a megjelent félnek a kereseti kérelmét adott esetbe n jegyzőkönyvbe foglalja, sőt ott kioktathatja s ismertetheti a jogait, és mindjárt a bíró maga megszövegezi a keresetlevelet, amelyet azután majd ő el fog bírálni . Nem a szocialista jogfejlődésnek a rekvizituma ez a rész, ami szeretném, ha megmaradna a m agyar polgári eljárásokban, hanem az adott társadalmi viszonyok közepette, ha az állam ilyen módon tudja megoldani a jogi felvilágosítást, és ilyen módon tudja a polgári perekben az igazság érvényesülését biztosítani, akkor biztosítsa ilyen módon. Nem hisz em, hogy bármelyikünk igazságérzetét sértené, ha a bíró kioktatása alapján az alperes vagy a felperes megnyeri a pert, s kioktatás hiányában erre nem került volna sor. Tudom, hogy ez egy nagyon alapvető filozófiai kérdés, hogy mi a célja ezeknek az eljárás oknak. Azt hiszem, egyetlenegy célja lehet, hogy az eljárás során derüljön ki, kinek van igaza. Ha a kiderítéshez az szükséges, hogy a bíróság kioktassa a feleket, akkor oktassa ki a bíróság a feleket, ne pedig arról legyen szó, hogy a bíróság hallgasson. Amiért összefüggésben van ez a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz való kötéssel, ez éppen az: ha a polgári perrendtartás az igazság érvényesülését akarja a bíróságok
