Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3897 Tehát azt valljuk, hogy az adófizető állampolgárok joggal várha tják el másoktól, a bíróságtól is azt, hogy az igazságszolgáltatás résztvevőjeként az éppen előttük lévő ügy kapcsán az a kötelezettségük vagy inkább az a lehetőségük megmaradjon, amely egyébként a törvényjavaslat más helyén bevezetni kívánt intézményt val óban megtöltené tartalommal és nem csak egy puszta deklaráció maradna, mint mondom a 38. § (6) bekezdése szerint bevezetni szándékolt intézmény. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Szigethy István képviselő úrnak, a Szabad D emokraták Szövetsége részéről. DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Bizonyos értelemben meglepetéssel hallgattam ezt a mostani vitát, bár készülhettem az alkotmányügyi bizottságban elhangzottak alapján is hogy hasonló nézetek előkerülnek, de valahogy az utóbbi időben az ember már hozzászokott ahhoz, hogy a magukat jobboldalinak aposztrofáló pártok kimondottan kommunisztikus gazdasági elképzelésekkel állnak elő. Most ez újdonság, hogy a polgári perrendtartás keretében i s valóban ilyen elvek hangzanak el ismételten. Mire gondolok? Sepsey Tamás által a 2. pont alatt jegyzett javaslat két elemből áll. Eddig csak a másodikról volt szó, én az elsővel is szeretnék ma egy kicsit foglalkozni. De mivel eddig mindenki a másodikról beszélt, azért ehhez még lenne néhány hozzáfűzni valóm. Hack Péter említette, hogy a feljelentési kötelezettség - bűncselekmények esetében ez fennáll - viszonylag egzakt, megfogható, körülhatárolható kör. A Sepsey Tamásféle javaslat azonban valamiféle eg észen sajátos és tipikusan az atyáskodó állam gondolkodásmódjába beleillő elképzeléseket takar, ráadásul olyan kodifikációs technikai hibákkal, amelyek véleményem szerint a bíróságok számára lehetetlen helyzetet okoznának. Milyen kodifikációs hibákra gondo lok? A legsúlyosabb az, hogy nincs szankciója. Az úgynevezett lex imperfecta, szankció nélküli törvény írott malaszt és nagyon nehéz vele mit kezdeni a bírói gyakorlatban, legfeljebb rossz lelkiismeretet okoz néhány embernek. A tartalmi rész ennél komolyab b gondot jelent, ugyanis azt jelenti, hogy a bírónak, miközben a bírósági törvény szerinti és az európai jogrendszerben mindenhol hasonlóképpen működő tevékenységét végzi, közben neki állandóan kicsit ki kell kukucskálnia a bírói szerepéből, úristen itt mo st nekem nem kell eljátszanom a nagyon kemény államot, mert itt valami bűzlik és ezt nekem jeleznem kell. Nemcsak káros cselekményeket említ a javaslat, hanem még veszélyeset is. Megmondom őszintén, engem a '950es évek éberségi akcióira emlékeztet erősen ez a megfogalmazás, de természetesen elő lehet terjeszteni ilyen indítványokat. Tartalmilag a bírói funkciótól idegen feladatot írna elő, ha a társadalomra jelentős mértékben káros vagy veszélyes cselekvés vagy mulasztás észlelésekor neki azonnal jelentése ket kellene gyártania. Szintén szükségszerűen bekapcsolódik a '950es évek gondolkodásmódja, - és ezt neki azonnal közölnie kell bizonyos illetékes szervekkel. Nem a bíró feladata. Az előbbi, a büntetőeljárási vitában Balsai István képviselő úr bírói vélem ényekre hivatkozott. Nagyon kíváncsi lennék, hogy bármelyik bírói érdekképviseleti szervezet mit szólna ahhoz, hogy a bíróságokat ilyen feladatokkal terhelnék agyon, amellett, hogy természetesen sok más egyéb dolguk is van. De szeretném hangsúlyozni, hogy a kodifikációs hiba nemcsak ott jelentkezik, hogy ez megfoghatatlan, olyan feladatot ír elő a bírák számára, amelyet nem lehet számon kérni, mert hol a határ - Hack Péter erre nagyon szemléletesen rámutatott.
