Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3898 De nagyobb gond az, ha egy ilyen követelmény va n, mi történik, ha a bíró ezt nem teljesíti. Vajon fegyelmi eljárást indítanak vele szemben azért, mert ő nem úgy észlelte, hogy itt valamiféle veszély lóg a levegőben? Ezt rendkívül nehezen tudnám elképzelni. Tehát az alkotmányjogi bizottságnak az a vélem énye, hogy ezt a javaslatot még egyharmadában sem támogatta. És hangsúlyozni szeretném, hogy az ellenzéki pártoknak a bizottságban garantált az egyharmada, tehát ellenzéki támogatás is elégséges ahhoz, hogy egy javaslat megkapja a szükséges támogatást. Enn yi szakmai támogatást sem kapott, ennek ellenére, ha az MDF úgy látja jónak, hogy erről a javaslatról szavaztatni kíván, hát szavaztasson, de én megmondom őszintén, hogy szakmailag ettől nem lennék túlzottan büszke. Sokkal érdekesebb kérdés azonban vélemén yem szerint a javaslat első fele, amelyik egy meglevő jogintézménynek a megtartását célozza. Erről eddig még ebben a vitában nem esett szó. (16.20) A polgári perrendtartás hatályos szövege - amely egyébként 1952ben került bele és az akkori, a tipikus pate rnalista, szocialista állami gondolkodásmódot tükrözi - tartalmazza azt, hogy a bíróság általánosságban köteles kioktatni a feleket jogaikról, nemcsak az eljárási, hanem az anyagi jogaikról is, ez pedig azt jelenti, hogy - részben az '50es évek elejének ü gyvédellenes gondolkodásából adódóan: minek az ügyvéd, a bíró is el tudja látni, egyébként pedig abból a gondolkodásból adódóan, hogy az állam mindenkinél okosabb, az állam megmondja, kinek mi jó - a bírónak egy olyan lehetetlen feladatot adott, amely az e lmúlt évtizedekben a polgári igazságszolgáltatás egyik rákfenéje lett. Sajnálatos módon a polgári perrendtartás 3. §a - mint az egyik alapvető, elvi jellegű szakasz - az egész polgári igazságszolgáltatást befolyásolta, másodfokú hatályon kívül helyezésekr e adott okot, sőt, a bírói gyakorlat odáig is elment, hogy még a jogi képviselővel eljáró felet is, aki mellett ott van a fizetett ügyvédje, fel kell hívni, hogy még ilyen jogai lehetnek. A polgári eljárásjogokban - mind a polgári eljárásban, mind a büntet őeljárásban - kialakult egy szereposztás, azaz adott személyekhez adott szerepek kapcsolódnak. Ez nagyon jó, mert kiküszöböli a szerepzavarokat. A feudális jog szerint egy tanácsban ült egymás mellett a bíró, a védő és a vádat képviselő ügyész, ezek a fela datok a büntetőeljárásban szétváltak, külön személyekben testesültek meg, a polgári perrendtartásban hasonló módon, a bírótól teljesen független a két felet képviselő jogi képviselő, vagy maga a fél, ha nem veszi igénybe jogi képviselő segítségét. Ezt a tiszta szerepleosztást zavarta össze a '952es, szocialista alapon működő polgári perrendtartás, amikor előírta a bírónak, hogy a felek ügyvédje is legyen. Tehát az egyik pillanatban jogi tanácsot ad, a másik pillanatban felülbírálja a saját jogi tan ácsa alapján eljáró felet. Egy teljesen skizofrén helyzet ez, amely a polgári perrendtartásban és a polgári gyakorlatban évtizedeken keresztül bajok halmazát okozta. Nagyon örülünk annak, hogy ezt a lehetetlen helyzetet meg kívánja szüntetni ez a mostani k ormányelőterjesztés. Végre, mert nagyon régen meg kellett volna tenni ezt a lépést, talán már a múlt négyéves ciklusban is sor kerülhetett volna erre. Természetesen ez után is marad kötelezettsége a bírónak, az eljárási jogokról - de nem többről - kioktat hatja a feleket, azt azonban nem mondhatja, hogy felperes, adjál be még egy ilyen keresetet, mert neked erre jogod lehet, aztán az ítéletében esetleg arról kell döntenie, hogy abba belefoglaljae saját ötletét, vagy esetleg - saját ötletével szemben - azt mondja, hogy én ezt az igényt elutasítom. Ez a helyzet most remélhetőleg meg fog szűnni, minden esély megvan rá, hogy a kormány előterjesztése itt keresztül fog menni. Sepsey Tamásnak ezek az atyáskodó, tehát az állam gondoskodó szerepét megkívánó gondolat ai nem ebben a formában valósulhatnak meg. Ezt a szereposztást, hogy a bíró funkciója szigorúan és élesen váljék külön a jogi képviselő funkciójától, más módon lehet biztosítani. Lehet biztosítani azzal, hogy a pártfogó ügyvédi kirendelések rendszerét töké letesítjük; lehet azzal, hogy a bíróság úgy biztosítson képviseletet a fél részére, hogy azt egy külön, tőle független személy lássa el: adott esetben például - ha az anyagi feltételek nem teszik lehetővé a megbízott képviselő részvételét ,
