Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, az SZDSZ
3873 Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, azt gondol om, senki sem vitatja közöttünk, hogy bizonyos területeken szükség van a titkosításra, az állam- vagy szolgálati titok ugyanis nem rendszerfüggő fogalom, hanem éppen a közjó elérése érdekében szükséges eszköz. A kérdés tehát nem az, hogy legyene titok vag y ne legyen, hanem az, hogy a titkosítás önkényese vagy indokolt, ellenőrizhetetlene vagy nyomon követhető. Tisztelt Ház! Amit eddig elmondtam, az tulajdonképpen a nyilvánosság és a titkosság relációjára vonatkozik, az állam- és szolgálati titok ügynek v an azonban egy másik vetülete is, ez pedig a titokhoz való hozzáférés lehetősége az államhatalmi ágak között. A hatalommegosztás a különböző államhatalmi ágak között, tisztelt Ház, csak akkor lehet valóságos, ha nemcsak a hatáskörök elhatárolásában, hanem az információk megosztásában is jelentkezik, az információ ugyanis maga is hatalom. Operatív jellegük miatt mindig is a kormányzati és közigazgatási szervek vannak előnyösebb pozícióban az információbirtoklás területén. Az információs hatalommegosztás kérd ése tehát akként merül fel, hogy hogyan férhet hozzá a parlament, hogyan férhetnek hozzá a parlamenti képviselők a kormányzat birtokában lévő információkhoz, amelyek szükségesek törvényalkotási feladatunk betöltéséhez és kormányt ellenőrző funkciónk megval ósításához. Ez a kérdés tőlünk nyugatra is folyamatosan napirenden van, ezt az igazság kedvéért meg kell jegyezni, ránk azonban még az a teher is nehezedik, hogy az előző rendszerből, ahol a parlament még látszatra sem bírt önállósággal a kormányzattal sze mben, olyan szabályokat, szokásokat örököltünk, amelyek annak ellenére, hogy ma már a parlamentnek valóságos hatalma van, mégiscsak konzerválták bizonyos területeken a bürokrácia információs fölényét velünk szemben. Itt meg kell említenem, hogy még az előz ő demokratikus kormány idejéből is bizony több példa akad arra, hogy miként nehezítették meg vagy tették lehetetlenné a képviselői hozzáférést a munka ellátásához szükséges információkhoz. Bizonyára mindenki emlékszik, hogy úgy kellett megválasztani az ügy nökbírákat, hogy még a jelöltek életrajzát sem ismerhettük meg, vagy képviselőtársaim erőfeszítéseire is emlékezhetnek, akik fel akarták deríteni, hogy mi is történt valójában 1992. október 23án, vagy például mi állt a Független Kisgazdapárt székháza elle ni támadás hátterében - ezekre a részletekre azóta sem derült fény, mert elzárták a megfelelő információkat. Ugyanígy utalhatok arra, hogy annak idején az emberi jogi bizottság vizsgálni akarta a volt Állami Egyházügyi Hivatal iratait, de azok is elzárásra kerültek. Itt tehát arról van szó, hogy hogyan férhet hozzá a törvényhozó, ellenőrző hatalom a kormányzat birtokában lévő információkhoz. Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat jelentős lépéseket tesz annak érdekében, hogy a parlament súlya megnövekedjen ezen a területen, garantálja ugyanis, hogy parlamenti vizsgálóbizottság elől ne zárhassanak el államtitkokat, elősegíti továbbá, hogy minden parlamenti képviselő hozzáférhessen a meghatározott közfeladata ellátásához elengedhetetlenül szükséges államtitokhoz. Összegezve az eddigieket: ez a törvényjavaslat jó úton jár, korszakváltást jelent a nyilvánosságtitok viszonylatban, jól célozza meg a kívánatos egyensúlyt a két szféra között. Természetesen, mint minden jelentős törvényjavaslatnak, ennek is van néhány po ntja, amely módosítást vagy további részletezést igényel, így például - figyelemmel a Kutrucz Katalin képviselő asszony által felvetett és általam is osztott aggályokra - helyére kell tenni a kormányüléseken keletkezett adatok minősítésének problematikáját , meg kell kísérelni valamivel jobban megfogni a szolgálati titkok körét, mert ellentétben az államtitkok képzésével kapcsolatos garanciákkal, a szolgálati titkok vonatkozásában ez a garanciarendszer kevésbé kidolgozott. Jobban meg kell erősíteni a titokfe lügyelet területét, ugyanis attól tartok, hogy az adatvédelmi biztos - akinek mint tudjuk, nemcsak az információszabadság területét, hanem a személyes adatok védelmét is felügyelnie kell - erejét meghaladhatja ez az önmagában is rendkívüli odafigyelést igé nylő feladat.
