Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
3861 kényszerpályát jelent az arra kötelezett számára, vagyis végig kell gondolnia, valóban fennállnake azok a tények és körülmények, amelyek megalapozottan támasztják alá a döntést, ugyanakkor annak is tudatában kell lenni, ho gy az indoklásnak egy esetleges bíróság előtti megtámadás esetén is meg kell állnia a helyét, ami - az adatvédelmi törvényhez hasonlóan - lehetőséget teremt az állampolgár számára, hogy az indokolatlan adateltitkolás miatt felléphessen. További biztosíték az indokolatlan minősítés ellen a minősítés felülvizsgálatának intézménye, amely egyrészről megilletheti a felettes szervet, másrészről pedig rendszeresen visszatérő feladata valamennyi minősítőnek. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen fontos része a javaslatna k a megismerésről szóló fejezet. A szabályozási javaslat kialakításánál figyelembe vettük, hogy az államigazgatásban tevékenykedő köztisztviselők rendszeresen dolgoznak minősített adatokkal, ezért számukra - ha úgy tetszik , a megismerési jog hivatalból m egadható, az mintegy együtt jár a megbízatásukkal. Ugyanakkor más törvények is felhatalmazhatnak meghatározott személyeket adatmegismerési joggal. Természetesen a jogi személyek és a természetes személyek körében is felmerülhet a minősített adatok megismer ésének igénye. Ezért a javaslat lehetővé teszi, hogy kérelem esetén a minősítő az adat megismerését engedélyezze, ha a megismeréshez méltányolható érdek fűződik. A javaslatban megjelennek azok az elemek, amelyek más államokban meghonosodtak és beváltak, ug yanakkor igyekeztünk ezeket a megoldásokat a magyar jogrendszerben kialakuló adatnyilvánossági gyakorlathoz igazítani. Természetesen joggal vetődik fel a kérdés, hogy ez a javaslat szigorít vagy enyhít. Ha alaposan áttekintjük a javaslatban ajánlott rendel kezéseket, mindenképpen azt a következtetést kell levonni, hogy enyhít, hiszen a nyilvánosságot teszi tipikussá, és csak ott korlátoz, ahol az indokolt, lehetőség szerint kikapcsolva a szubjektivitást; enyhít, mert lényegesen szűkebbre vonja a titokban tar tható adatok körét; enyhít, mert kizárólag a közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szervek legmagasabb szintű vezetőinek adja meg a minősítés jogát az indokolt kivétellel; enyhít, mert lehetővé teszi a jogorvoslatot és egyértelműen szakít az örök időkig tö rténő minősítés lehetőségével. Végül, ami a legfontosabb ezen a területen: a javaslat fel kívánja számolni az elmúlt ötven év maradványát, azért elrendeli valamennyi titkosított anyag felülvizsgálatát, amelynek során nyilvánossá kell tenni mindazt a minősített adatot, amely nem felel meg a javaslatban törvényerőre emelni kívánt rendelkezéseknek. (12.20) Különösen fontosnak tartja a javaslat az 1980 előtt keletkezett minősített iratok felülvizsgálatát. Ezzel a törvény a rendszervá ltás jelentős törvényeihez csatlakozik, mert ezáltal nyilvánosságra kerülhetnek azok a közérdekű információk, amelyek a jogállamokra jellemzőek. Nem lenne teljes a feltett kérdésre adott válasz, ha nem szólnék arról, hogy bizonyos tekintetben szigorít is. Ez a szigorítás azonban a javaslat szerint már alkotmányosan minősített adatok őrzésével, biztonságával kapcsolatban jelentkezik. Szakít ugyanis azzal a gyakorlattal, amelyik bizonyos köröknek a titokba való betekintést az elmúlt ötven évben sokszor preszt ízsszempontokból alanyi joggá tette. Az úgynevezett titokköri jegyzék az érintett állami szervek javaslatára került összeállításra. Természetesen, amennyire lehet, megszűrve a kívánságlistát. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a jegyzék az egyik legsebezhető bb pontja a javaslatnak, ám valahonnan el kell indulnunk. Az a jövő kérdése, hogy mennyiben állja ki a gyakorlat próbáját. Egyértelműen számolunk azzal, hogy ez a titokköri jegyzék változni fog, de azt hiszem, ez természetes egy olyan szabályozási törekvés nél, amelyet a javaslat is megcéloz. Hiszen évszázadok után kíván szakítani egy olyan gyakorlattal, amely beivódott a magyar közigazgatásba. Elképzelhető, hogy titokkörök válnak feleslegessé, de az is, hogy új adatkörök titkosítása válik szükségessé. Ez ne m jelenti azt, hogy szinte havonta módosítani kellene ezt a jegyzéket. Ha ugyanis
