Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
3860 büntetni rendelte azt a közhivatalnokot, aki titkot nyilvánosságra hoz, azt illetéktelen személlyel köz li, de büntetni rendelte azt is, aki hivatali titkot jogosulatlanul megszerezve azt közzé teszi vagy saját céljaira felhasználja. Ez a már háborús években megszületett és diktatórikus jegyeket hordozó törvény a hivatali ügymenetek általában való titokban t artását célozta meg. Korlátlan, tág teret biztosított a minősíthető adatok körének, hiszen a fennálló gyakorlat is titokká nyilváníthatott adatot. Ezzel mintegy előre vetítette árnyékát annak a totális titokvédelmi rendszernek, amely ötven éven át uralta a magyar közigazgatást egy olyan időszakban, amikor NyugatEurópa demokratikus államberendezkedései már sorra előkészületeket tettek a nyilvános közigazgatás megteremtésére, az átlátható végrehajtó hatalom általánossá tételére. A titokvédelmi rendszer ebben az időszakban nem elégedett meg azzal, hogy csupán az állami hivatalok jogosan védendő titkaira terjeszkedjen ki, hanem lehetővé tette a legjelentéktelenebb adatok minősítését is, szinte parttalanná téve a minősítői jogosultsággal rendelkező hivatalnokok körét. A titokkörök szinte korlátozás nélkül meghatározhatók voltak, számuk több ezerre volt tehető. Ez a rendszer még hírből sem ismerte a jogorvoslatot. Ezen túl minősíthetett a párt, a társadalmi szervezet és sok más olyan szerveződés, amely a hatalmon maradást volt hivatott szolgálni. Tisztelt Képviselőtársaim! A külföldi megoldásokra kitekintve több módszerrel találkozhatunk. A titokról és annak védelméről külön titokvédelmi törvény született például Svédországban, Kanadában, NagyBritanniában, Ausztri ában. A vizsgált szabályozási megoldásokból világosan látszik, hogy mindegyik az információszabadság talajáról építkezett. A titkosítás az információszabadság korlátozása ugyan, de kivételes eset. Rendre megjelennek ezekben a szabályokban a titokkörök, ame lyek azt jelzik, hogy melyek azok a védendő érdekek, információk, amelyek nyilvánosság előli elzárását az állampolgárnak a közös érdekek jegyében méltányolni és elfogadni indokolt. Az önök előtt lévő javaslat mindenekelőtt új alapokra kívánja helyezni a ti tokvédelmet. Szakít az eddigi iratközpontú titokvédelmi rendszerrel, és más adathordozókra is kiterjeszti a védelmet, ami az informatika elterjedésével egyre fontosabbá válik. Számol azzal is, hogy szóbeli információ is tartalmazhat védendő adatot, ezért k iterjesztően kívánja értelmezni a minősített adatok körét. A javaslat egyik kulcsfontosságú része az államtitok meghatározása. A hatályos rendelkezésekhez képest a fogalommeghatározáson lényegesen változtat, és e törvény mellékleteként adja meg azokat a le hetséges adatfajtákat, amelyeknél egyáltalán szóba jöhet a titkosítás. A meghatározott adatfajta körébe tartozáson túl még az is szükséges a minősítéshez, hogy az adat illetéktelen kezekbe kerülése veszélyhelyzetet jelentsen vagy sérelemmel járjon. Jelentő s eltérés a hatályos szabályozástól, hogy titoksértésnek minősíti a meghatározás azt a magatartási formát is, amely szerint valaki az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné teszi a védett adatot, például megsemmisíti. A meghatározás az adatvédelmi törvén yben meghatározott főbb állami érdekköröket is felsorolja az adatvédelmi törvény szóhasználatának megfelelően. A javaslat célja az is, hogy a titokkörök és az érdekkörök meghatározásával a lehető legkevesebb mérlegelési jogkört biztosítsa a minősítő részér e. A minősítésre jogosultak körének meghatározásánál a javaslat szakít a hatályos megoldással, és általános szabályként csak a közhatalmi jogosítványokkal felruházott szervek vezetői részére adja meg a minősítési jogkört, amelyet azok igen szűk körben és c sak helyetteseikre ruházhatnak át. Ezt az elvet áttöri a javasolt megoldás, amikor honvédelmi, nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési területeken a minősítési jogkört alacsonyabb szintre is megengedi átruházni. Ezeken a területeken azért van szükség a javasolt megoldásra, mert az itt működő szervezetek első vonalban tevékenykedő munkatársai találkoznak legelőször védendő információval, a védetté nyilvánítás elhúzódása pedig lényegesen komolyabb veszélyt jelent az ügyre, mint a minősítési jogkör leadása. A minősí tési jogkörrel való visszaélés megakadályozására a javaslat több jogi intézményt kíván rendszeresíteni. Mindenekelőtt előírja, hogy a minősítésre javaslatot kell készíteni a jogosult részére, feltüntetve abban a minősítés okát és indokait. Ez azért fontos, mert az indoklási kötelezettség
