Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
3849 csak egy igen kezdeti szegénybiztosításnak felelne meg. Kiderült, hogy ezenközben a magasabb jövedelmű rétegek, tehát akik megszerzett tulajdonukat védik, módot kapnak arra, hogy kikerüljék a közteherviselés társadalombiztosítási befizetésként megvalósuló formáját. Ezenközben az állam - teljes mértékben ellentétesen a liberális elvekkel - centralizál, központosít, növeli beavatkozását a választott önkormányzatok, például a társadalombiztosítási önkormányzatok életébe. Ezt bizonyítja az az egész eljárás, amivel megakadályozták, hogy a parlament elé kerülhessen a már tavaly novemberben elk észített javaslat. Ezenközben a kormány, a parlament fölé helyezve magát, előre rendeleteket hoz még el sem fogadott törvények alapján. Tehát a kormány mindenképpen fogat akar növeszteni - ahogy a pénzügyminiszter mondta , meg akarja mutatni erejét, azt, hogy képes harapni. Ezenközben csak neki lesz már foga, mert a fogászati ellátás térítésmentességének megszüntetése miatt az a mai helyzet, hogy egy magyar állampolgárnak 60 éves korában már csak 3,2 saját foga van, többek között azért, mert Európában Magy arországon vásárolják a legkevesebb fogkefét. S ha még ezután fizetni kell a fogmegtartásért a húzással szemben, akkor gondolom, 40 éves korában már egyetlen foga sem lesz. Tehát egy fogatlan nép áll szemben egy igen erős fogakat növesztett kormánnyal. (Ta ps a jobb oldalon.) Ez az állami túlsúly a teljes szabadverseny és a korlátlan gazdasági érdekérvényesítés közepette egy délamerikai típusú banánköztársaságnak felel meg, hölgyeim és uraim. Az a jövedelemszerkezet, amelyben a lakosság 95 százaléka valahol a létminimum környékén tengődik és 5 százalék nagyon jól él, az egy délamerikai banánköztársaságnak felel meg. Sajnos a klímánk rosszabb, mert ma is kétszer eláztam, mire ideértem a Parlamentbe, tehát ennyiben hátrányban vagyunk velük szemben. (Közbeszól ás: Ott még könnyebben eláznál!) Viszont hamarabb megszáradnék. (A jegyzői széket dr. Kiss Róbert foglalja el.) Tehát ez a fajta államliberalizmus - aminek ezt a formációt nevezni lehet - példátlan a társadalmi szerveződések körében; tehát egyszer a vállal kozások korlátlan szabadsága, a tőke szabadsága, adómentessége, illetékmentessége és egy nagyon szigorú alattvalói létbe kényszerített állampolgári állapot. Ez az államliberalizmus az értelmiség jelentős részét bizonyára arra fogja késztetni, hogy azon tűn ődjék, mitől működik ez a rendszer, hiszen ez nem működhet, elvben lehetetlen egy ilyen formáció. '68ban a mai - főleg kormánypárti, de részben ellenzéki - értelmiség azon kezdett el tűnődni - és ez volt az egész underground értelmiségi mozgolódás kezdete , például Balatongyörökön , hogy mitől működik az államszocializmus, amikor minden racionális meggondolás alapján működésképtelen. Mégis működött, utána '68tól legalább '88ig. Most ugyanolyan értelmiségi feladvány annak megfejtése, hogy mitől működik ez a rendszer, amely két összeegyeztethetetlen dolgot, az emberi kezdeményezés szabadságát és az állam egyre terjeszkedő beavatkozását egyesíti olyannyira, hogy például rátelepszik a társadalombiztosítás önkormányzatára, amely egy ugyanolyan legitimen válasz tott testület, mint a kormányt megválasztó parlament. Tehát hogy ennek mi lehet a működési struktúrája, erre első megközelítésben csak azt tudom mondani, hogy valószínűleg a kölcsönös félelmek rendszere mozgatja ezt a rendszert; a kölcsönös kiszolgáltatott ság, a munkaadók kiszolgáltatottsága, a munkavállalók kiszolgáltatottsága a munkaadóval szemben, a munkaadó kiszolgáltatottsága az állammal szemben és az állam kiszolgáltatottsága a nemzetközi és a hazai tőkével szemben. Ez a kölcsönös aláfölérendeltség, kiszolgáltatottság teszi fenntarthatóvá ezt a rendszert, egészen addig, míg a destabilizálás odáig nem megy, hogy vagy egy erős állami diktatórikus eszközökkel fenntartható rend valósul meg, vagy egy gazdaságilag, társadalmilag, politikailag instabil állap ot következik be, mint például annak idején a weimari köztársaságban. Tehát akkor, amikor önök tudják, hogy egy ilyen látszólag részkérdés, mint a társadalombiztosítás költségvetése, milyen, november óta elindított és előre beígért folyamatoknak a tükröződ ése, nagyon kérem, gondolkozzanak azon, hogy ezek a folyamatok nem egy parlamenti
