Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
3847 alternatíva van, de az az alternatíva - úgy tűnik - pillanatnyilag nem alkalmas az elfogadásra. Rajtunk a sor, tisz telt képviselőtársaim, módosító javaslatainkkal még nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy ennek az országnak minél hamarabb legyen társadalombiztosítási költségvetése. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) (11.00) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Szolno ki Andrea vezérszónoklatát. Soron következik dr. Kis Gyula József, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka. Őt követi majd Schwartz Tibor, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka. Megadom a szót dr. Kis Gyula József nek, egyben átadom az elnöklést Gál Zoltán elnök úrnak. (Szórványos taps.) (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) DR. KIS GYULA JÓZSEF , az MDF képviselőcsoport részéről: Köszönöm, elnök asszony, köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A jelenleg kormányzó szocialistaliberális kormány miniszterelnöke és a pártok választási programjukban első helyen szerepeltették azt a jelszót, hogy rendbe tesszük az országot. Nos, ennek a rendbetételnek mára tapasztalható eredménye a tökéletes káo sz. Kiderült, hogy a társadalombiztosításnak nincs még költségvetése, noha a második félév már elkezdődik; kiderült, hogy az előterjesztett költségvetési javaslat már részben visszavonásra került, részben tökéletesen megalapozatlan, mert azóta változtak a törvények. És hogy ez a káosz meddig terjed? Szolnoki Andrea képviselőtársam előbb elmondott beszéde is tartalmazza. Azt mondta, hogy jelen formájában elfogadhatatlan ez a költségvetés. A kormányzó koalíció egyik pártja vezérszónokaként mondotta ezt. A dol gok rendbetétele talán nem ezen az úton kellene, hogy menjen. A kialakult helyzetben ugyanis rendkívül nehéz bármit mondani arról, hogy milyennek kéne lenni a társadalombiztosítás költségvetésének. Nehéz bármit is mondani, mert az önkormányzati javaslat, a mi most egyedül maradt terítéken, tökéletesen megalapozatlanná vált azáltal, hogy módosítottuk a bevételt jelentő törvényeket tegnap késő este, illetve már tavaly november óta egyfolytában ezt tesszük. A kiadási oldallal kapcsolatban viszont további egyezt etések várhatók és szükségesek a társadalombiztosítási önkormányzatok, a szakmai vezetés, a Népjóléti Minisztérium között. Nem tudjuk, mi fog járni, miért kell fizetnie a társadalombiztosításnak. Tulajdonképpen ez az egész vita addig, amíg valamilyen új va riáció össze nem áll több tíz vagy száz módosító javaslatból, értelmetlennek tűnik. Ahhoz, hogy az ember mégis valamit megpróbáljon ennek a módosító csomagnak az irányával kapcsolatban mondani, látni kell, hogy ez egy folyamat akármilyen homályos állomása is, de egy állomás. A költségvetés elfogadása mindig valamit lezár és valamit újraindít. Ez a folyamat elindult tavaly novemberben, amikor a társadalombiztosítási rendszer átalakítása először kezdődött meg, amikor adókötelessé tették a társadalombiztosítás befizetéseit, de adómentességet adtak a különböző, nem társadalombiztosítási befizetéseknek, amikor bejelentették, hogy szorítani, szűkíteni fogják azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a több pénzért ezután az állampolgár kap, amikor tegnap elfogadtuk, ho gy ezek a szigorítások egyszerre jelentenek nagyobb elvonást az állampolgártól és kevesebb szolgáltatást az állampolgárnak, amikor elfogadtuk, hogy ezután többet fizet és kevesebbet kap az állampolgár, akkor tulajdonképpen elindult a társadalombiztosítás l eépítése. Leépítése, illetve átépítése egy olyan veszedelmes irányba, amely egy más típusú biztosítási rendszert tételez fel. Például azt, amit Chilében vezettek be az amerikai magánbiztosítók, ahol tehát a társadalom közös kockázatvállalása, közös felelős ségvállalása és a szolidaritás elvén alapuló esélyegyenlőség megteremtése legalább a betegeknél, illetve a nyugdíjaknál részben végül is a társadalom egyik alapvető stabilizáló tényezője. Ez a fajta társadalombiztosítási rendszer egész Európában így működi k. Ennek leépítése akármilyen érdekcsoport igényei szerint igen veszélyes. Veszélyes, mert az egyetlen stabil,
