Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZOLNOKI ANDREA, az SZDSZ
3846 képviselőtársam, ezek az informatikára költött pénzek évek óta meg jelennek a társadalombiztosítás költségvetésében, ugyanakkor rendkívüli módon összehangolatlanul. A kormány változatában a járóbetegszakellátás alapdíjait eltörölni javasolják. Szerencsére ez most már nem aktuális, mert nagyon nehéz helyzetbe hozta volna a járóbetegszakellátás orvosait és a finanszírozó, illetőleg fenntartó önkormányzatokat is. A teljesítményfinanszírozás mellett megmaradt két tervezetben is a feladathoz rendelt finanszírozás. Ez gyakorlatilag a bázisfinanszírozást jelenti, amely az önkor mányzati változatban még tartalmazza a sport- és üzemegészségügyet - na, gondolom, ezen majd talán lehet segíteni , a kormány változatában is - és ez nagyon érdekes , ugyanakkor benne felejtették a betegszállítással kapcsolatos feladatfinanszírozást, his zen azt mondtuk, a kormányváltozat már átvezette a bokrosi teendőket. Tehát itt is vannak hiányosságok. Nincs megegyezés a kormány és a tbönkormányzatok között a táppénz vonatkozásában sem: a parlament már a táppénz első 25 napját a munkaadóra terhelte - erről szavaztunk. Ez a döntés a rokkantosítás szabályainak érintetlenül hagyása mellett komoly gondokat vet fel. Nem táppénzbe fog most vonulni a beteg, hanem rokkant nyugdíjba fog igyekezni a beteg vagy kevésbé beteg. Ez majd arra ösztönzi a magyar államp olgárt, hogy ne dolgozzon tovább, akkor nem kell tbjárulékot fizetnie, kisebb ellenállás lesz a rokkantnyugdíj. Összefoglalva: lehetséges, hogy helyes volt a döntés, de a rokkantosítás feltételeit is meg kell változtatni ahhoz, hogy a kettő tulajdonképpen szinkronban legyen. Ez is arra mutat rá, hogy bármilyen eleméhez nyúlunk is hozzá ennek a hatalmas rendszernek, az egész borul, szinte egyik része a másik után. Egyik törvényjavaslat sem ösztönzi a szolgáltatókat, hogy krónikus ágyaik számát növeljék az a ktívak terhére, hiszen a finanszírozás még mindig az aktív ágyak létesítésében teszi érdekeltté a kórházakat és a különböző tulajdonosokat. Ez azért nagyon érdekes, mert már a kormányprogramban is egyértelműen deklaráltuk, hogy ezt a helytelen arányt meg k ell változtatni. A helytelen arányt központi szóval azonban soha nem lehet megváltoztatni, a finanszírozás oldaláról viszont sokkal dinamikusabban változik. Nem növekedett az otthoni ápolásra és az ápolási otthonokra költhető kassza nagysága, pedig az elve k és a szavak tekintetében mind a kormánynak, mind a társadalombiztosítónak ugyanaz a véleménye. A szolgáltató és a tb közötti szerződéskötés szabályait majd a kormány határozza meg - olvashatjuk mindkét tervezetben , pedig ezek a szabályok ma szinte a le gfontosabbak a csődbe ment vagy nagyon nehéz helyzetben lévő kórházak túlélési esélyének tekintetében. A szerződéskötésnél megjelenik, hogy törvénytervezet lehetőséget ad a szolgáltató tulajdonosnak véleményezésére. Ez valójában annyit jelent, hogy ha a tá rsadalombiztosító és a kórház megkötötte a szerződést, akkor utána véleményezésre megkapja a tulajdonosi önkormányzat. (A jegyzői széket Nahimi Péter foglalja el.) Én azt gondolom, ez egy sovány vigasz egy olyan önkormányzati törvény tükrében, amelyben az egészségügyi ellátás feladata tulajdonképpen a települési önkormányzatoknál van. Évről évre bővül a közgyógyellátásra fordított pénz mennyisége, holott mindannyian tudjuk, hogy azoknak a családoknak, amelyek szociális helyzetüknél fogva képtelenek gyógysz erhez, gyógyászati segédeszközhöz jutni, nem ez a szociális juttatás legjobb módja. Szinte egyetlen, ugyan nem hangsúlyos része van a költségvetésnek, mégpedig a járóbeteg- és kórházi ellátás privatizációjának megteremtése. Mindezzel a várva várt lehetőség gel, aminek mindannyian nagyonnagyon örülünk, csak akkor élhetünk, ha a finanszírozás biztonságát is megteremti a törvény. Összefoglalva elmondhatom, hogy nagyonnagyon sokat és nagyon hosszan vártunk erre a tbköltségvetésre. Talán szívesen kitartottunk volna még egykét hétig annak a célnak az érdekében, hogy a tb és a kormány megegyezzen és egy egységes alternatívát kapjunk. Most ugyan egy
