Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 30 (88. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
3817 Az utolsó törvényes magyar kormány 1944. szeptember 28án jóváhagyta az egyetemi szenátus döntését a Kolozsváron maradásról, és folytatódott az oktatás a román bevonulás után is. A magyar egyetem megkapta a városban szer veződő baloldali pártok és az ellenállásban részt vevő Erdélyi Magyar Tanács támogatását, majd a szovjet városparancsnok engedélyét is az egyetem működéséhez. Miután a szovjet katonai közigazgatás bevezetése ÉszakErdélyben megakadályozta a magyar egyetem erőszakos elfoglalását, a román egyetem visszahelyezése elhúzódott, és megkezdődött a magyar egyetem élethalálharca. A '45 márciusában, tehát a Grozakormány hatalomra jutása után visszatérő román közigazgatás egy jogfolytonos és működő egyetemet talált, a mely az erdélyi magyar lakosság és minden közéleti fórum, de a kolozsvári román baloldali pártok támogatását is élvezte. A Romániai Magyar Népi Szövetség 1945 májusában tartott nagygyűlésének határozatai kimondták, hogy - idézem : "a nagyszebenkolozsvári egyetem Kolozsvárra történő visszatérésével egyidejűleg törvényrendelettel biztosítandó Kolozsváron a magyar nyelvű tudományegyetem működése. A német kiürítési parancs ellenére Kolozsváron maradt a szovjet katonai parancsnokság felhatalmazásával továbbműk ödő és a demokratikus követelmények szerint átalakult magyar egyetem román állami egyetemként ismerendő el." Ez volt akkor a korhangulat, ez volt akkor a reális helyzetfelismerés. Tehát nem véletlen, de nem is a Romániai Magyar Népi Szövetség határozatai n yomán született meg az a két királyi dekrétum, amely elrendelte az elmenekült román iskolák visszatérését, illetve a román egyetem visszatérésével egyidejűleg, június 1jei hatállyal önálló magyar egyetem felállítását Kolozsváron. A döntés megvolt, de szám os körülmény, olyan körülmények, mint a helyhiány, a háborús károk, a pénztelenség és számtalan rosszindulat miatt a királyi rendelet érvényesítése nem volt könnyű. Egy, a kor nyelvén beszélő, augusztusban kelt - jellemző módon aláírás nélküli - följegyzés a következőt mondja: "A magyar egyetem személyzete mindezidáig csak áprilisban és májusban kapott egy minimális havi segélyt. A személyzet kinevezés és fizetés nélkül, elismerést és kenyeret nélkülözve, rongyosan és megaláztatva tengeti életét. A magyar e gyetem e pillanatban szoros sorsközösséget alkot, ahol ma kétségbeesettebbek, nyugtalanabbak és gondterheltebbek az emberek, mint bármelyik előző hónap folyamán. Azonnali eljárást kell indítani - mondja a feljegyző - azok ellen, akik a nemzetiségek iránti gyűlöletből, reakciós gondolkodásból, Groza Péter és igaz demokrata elvtársai széles látókörű politikájának veszélyes szabotálásából eredendően rosszindulattal és nemtörődömséggel a szakadék szélére taszították a magyar egyetemet." Ezt megelőzően még az eg yetemi szakszervezet gyűlésén Hun Nándor belgyógyász javasolta a szovjet városparancsnok megkeresését - ez meg is történt , aki kinyilvánította: a magyar egyetemi épületeket nem kell átadni a visszatérő román egyetemnek. Jellemző, hogy a bizalmiak másnapi gyűlésén Bányai László Hun Nándort angolszáz ügynöknek nevezi. Mégis, ahogy lehetett, másodszori teljes kifosztása után megindult az élet a Bolyai Egyetemen, amelynek Petőfi Alapját Márton Áron gyulafehérvári püspök egymaga 3 millió leijel alapozta meg, és folytatódott az oktatás. A Bolyai egyetem kezdetben négy, majd több karon 14 éven át képezte Erdély leendő magyar értelmiségét, egészen 1958. októberéig, amikor az úgymond kulturális szeparatizmus és a revizionizmus vádjának hangoztatásával a magyar Bol yait egyesítették a román Babessel. Egyesítették, vagyis fölszámolták. (0.10) Az akciót a Román Kommunista Párt egyik fiatal bukaresti titkára hajtotta végre, akiről sajnos hallunk még, őt úgy hívtá k, hogy Nicolae Ceausescu. Szerepet játszott a megszüntetésben nemcsak az új erőre kapó elrománosító politika, de az erdélyi magyar értelmiség ilyen módon történő kollektív megbüntetése is '56os szerepvállalásáért vagy puszta rokonszenve miatt.
