Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 30 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - ZSIGMOND ATTILA (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
3810 Ezek a kapkodó intézkedések, különösen a mezőgazdaság szempontjából, csak pótcselekvések. Sőt sokszor ártalmas beavatkozások. El kellene dönteni végre a kormánynak, hogy milyen szerepet szán a mezőgazdaságnak, amikor az ország talpraállításáró l beszél. Az utóbbi időben ismét elmélyült válság megoldásához elsőrendűnek, kitörési pontnak tartja az ágazatot, vagy csak a szólamok szintjén marad a mezőgazdaság prioritása, elsődlegessége? A kormány kinyilatkoztatja, hogy 3 milliárd dolláros exportbevé telt óhajt elérni az agrárgazdaság fejlesztése révén, ugyanakkor stabilizációs néven emlegetett csomagjával a faágat maga alatt fűrészelő ember módjára nagyban rákényszeríti a mezőgazdaságot a további termeléscsökkentésre. Az ellehetetlenülés ismét mélyül, a vállalkozások kétségbeejtő pénzügyi helyzetbe kerülnek. Mit jelent a pótköltségvetés és az egész stabilizációs csomag a mezőgazdaság számára? Jelenti először is az összes ipari alapanyag forintleértékelést meghaladó áremelkedését; a meglódult, inflációt meghaladó hitelkamat növekedését. A vásárlóerő szűkítése egyesek szerint a lakosság esetében az 57 százalékot is elérheti az idén. A mezőgazdasági és élelmiszertermékek számára hátrányos belföldi árérvényesítés pozícióját nyújtja, amely csökkenő jövedelm ezőséghez, rosszabb hitelellátáshoz, és sajnos számos mezőgazdasági vállalkozásra - régire és újra egyaránt - a csődveszélyt vagy a csődbekerülést hozza. A kalkulációk szerint sok milliárd, akár 1015 milliárd forint jövedelemvesztést is jelenthet a mezőga zdasági termelőknek. Szeretném azon szakértők véleményére felhívni a figyelmet, akik szerint az erőteljes forintleértékelés és vámpótlék bevezetését követő árváltozások azt jelentik, hogy az infláció felfalta a leértékelésből fakadó exportösztönzést. Expor tálni továbbra sem könnyű, nemcsak az említett szakmai vélemény valóságtartalma miatt, hanem mert az állami és banki pénzügyi rendszer nem érdekelt az export ösztönzésében, az export kedvezményes hitelezésében, az export pénzügyi eszközökkel történő előmoz dításában. A kormányzati program ebből a szempontból karakter nélküli. Pénzügyi oldalról tehát az agrárexport növelésének semmilyen lehetősége nem áll fenn. Ez az állítás még akkor is igaz, ha a kormány az agrárexport árualapját növelő pénzügyi csomagot sz ándékozik meghirdetni mintegy 4 milliárd forint erejéig, ahogy erről Gombos András képviselőtársam beszélt. Az export fennmaradásának vagy bővülésének azonban hiányoznak az agrárintézményrendszer költségvetési feltételei is. Mindannyiunk előtt közismert, hogy az EUtizenötök a magyar agrárexport nagyobb hányadát, valószínűsíthetően 5560 százalékát veszik már fel ebben az évben. Az Európai Unióban kialakult szigorú minőségi, szabvány, járvány, egészségügyi követelményeket csak egy életképes, fejlődőképes agrárintézményhálózat - növényegészségügy, állategészségügy, mezőgazdasági minőségügy, földügy, erdészet stb. - képes garantálni. Ezen intézményhálózat egy része a már eddig követett költségvetési politika okán folyamatosan leépült, fejlesztésképtelenné vált, létszámában zsugorodott, bérszínvonalát tekintve a magyar munkaerőpiacon is versenyképtelen helyzetbe került. A szakemberek közül sokan elhagyják a pályát, akik pedig továbbszolgálnak, csak magas szintű szakmai tudásuknak köszönhetően tudják a rájuk kiszabott feladatokat sok többletmunkával ellátni. Tehát miközben a kormány agrárexportnövekedést vár el és deklarál programjában, nyilatkozataiban, aközben ennek a szakmai feltételeit alapvetően rombolja szét a költségvetési csökkentések révén. Ha megnéz zük a költségvetési jogcímeket, akkor az eredeti költségvetéshez képest csupán a tavaly végrehajtott mezőgazdasági összeírás idei forráshányada, illetve a földkiadó bizottságok működésével összefüggő földügyi kérdésekben nincs általános csökkenés. Ha a mag yar hatóságok nem tudják garantálni a járványmentes növény- vagy állategészségügyi helyzetet, ebbe beleértve az itthoni folyamatos prevenciós tevékenységet, amely a legnagyobb hányada e hatóságok munkájának, akkor a magyar export előtt bármikor lehúzhatják a partnerek a rolót, mint ahogy ezt meg is tették több mint két évvel ezelőtt, ráadásul akkor még ok nélkül. A javaslatom tehát arra irányul, hogy azoknak az agrárintézményeknek a költségvetését ne csökkentsék, amelyek az export növekedésével kapcsolatban vannak és ezt biztosítják.
