Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 30 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
3802 indokát a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymó dosításokról szóló javaslatokban találjuk meg. (22.50) Vizsgálat tárgyává téve, hogy ténylegesen mi lehet a pótköltségvetés indoka, az alábbi megállapításra jutottam: Az elmúlt években szinte folyamatosan került és kerül benyújtásra pótköltségvetés. Évenké nt visszatérő jelenség a meghatározott gazdasági cél év közbeni változtatása, a gazdaságpolitika módosítása. Ha a pótköltségvetés benyújtásának indokát tekintjük, hivatkozhatunk arra is, hogy nagymértékben megváltoztak az adott év elején még stabilnak láts zó gazdasági feltételek, vagy éppen - másik indokként - az éves előterjesztett és a parlament által már elfogadott költségvetés nélkülözte az adott gazdasági realitásokat. A gazdasági realitások megállapítása sem lehet vagy lehetett valós. Sokkal jobban mű ködőnek értékelhették a szakemberek a gazdaságot az ez évi költségvetés készítésének időszakában. Felvetődik a kérdés, talán a világgazdaság visszahatása lett okozója a pótköltségvetés benyújtásának vagy esetleg téves megállapítások összességére vezethető vissza a jelen pótköltségvetés benyújtása. Legyen bármi az ok, a pótköltségvetés benyújtásának korai időpontja, a kormány részéről a feladatnak legalábbis a nem kellő átgondolására enged következtetni. Ilyen gyors beavatkozásra nem kellett volna sort kerít eni a pótköltségvetés benyújtásával. A pótköltségvetések folyamatos évenkénti megjelenése a parlamentben nyilvánvalóan arra is visszavezethető, hogy a korábbi kormányok sem tették meg azt az idevonatkozó intézkedéssort, amelyre a jelenlegi kormány is csak közel egy év után, késlekedve javasol intézkedést tenni a parlament határozatával. Egyébként sincs kellően megalapozott indoka a pótköltségvetés előterjesztésének, hisz az elfogadott kiadások és bevételek még a 2 százalékos eltérést sem mutatják. Az ország súlyos gazdasági helyzete, állapota évtizedek alatt elhibázott intézkedések sorozata, amelyet csak pótköltségvetésekkel nem lehet hatékonnyá tenni. E kényszerhelyzet megszüntetését egy reális, a gazdaság egészét átfogó koncepció keretein belül lehetne ker esni. Még nem lehet felmérni a stabilizációs csomag ráhatását az éves költségvetésre. A pótköltségvetés célját tekintve a megoldás felé mutat, de az út, amelyen haladunk, rögös lesz, és milyen kitérőkkel halad, elérhetie vajon a célját. Hisz a stabilizác iós csomag csak az első lépés a gazdaság felemelkedésének vélelméhez. Nem hagyható figyelmen kívül az elmúlt években a termelés gyors visszaesése, ugyancsak az export szemmel látható nagymértékű visszaesése, a felhalmozott külső államadósság, továbbá a köl tségvetés adósságállománya sem. Ebből pedig levonható az a következtetés, hogy az államháztartás deficitje még évekig is növekedhet, és csak egy későbbi időpontban következhet be a stabilizáció, talán az ezredforduló utáni időszakban. A pótköltségvetés a l akossági befizetések összegét mind a közvetlen, mind a közvetett befizetések terén növeli. Bár ez hosszabb távon nem tartható, átmeneti intézkedésként lehet vele csupán számolni. Ha figyelembe vesszük, lassan elfogy az értékesebb vagyon privatizációja, a n emzetközi vámtételek esetleges csökkenése miatt a bevétel kiesésére is számolhatunk, ugyanígy idesorolhatók lennének különböző bevételkiesések is. A közvetlen befizetéseken belül a személyi jövedelemadó emeléséből tervez a kormány jelentős összeget beszedn i, ezen túlmenően hozzászámítva még a cégautók megadóztatását és a feketegazdaság megadóztatásától remélt bevételt. A kormány utal a feketegazdaság visszaszorításának szükségességére, mégis kevesebb pótlólagos bevételt tervez a feketeszektor megadóztatása révén, amelynek bevételeit még a kormányzat is jóval magasabb értékre becsüli.
