Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
38 zárja ki magát a törvény ere jénél fogva. Lámlám, a baloldali kormány fiskális mozgatórugói most a magyar munkásbiztosítás kivívott jogait kurtítják meg. A 4., 5. §sal kapcsolatban arra a szomorú tényre csak utalni szeretnék, hogy a régi (3) bekezdés az öregségi nyugdíj legkisebb ös szegét úgy állapította meg, hogy az nem lehet kisebb a rendszeres szociális járadék összegénél. Tehát volt minimum, ami egy társadalombiztosítási rendszerben elfogadott. Ezért ez nem versenybiztosítás, hanem társadalombiztosítás. Az igaz, hogy a rendszeres szociális járadék a társadalombiztosításban rendszeridegen, de talán lehetett volna valamilyen társadalombiztosításon belüli elemhez kötni a minimumot, ami sajnos - ha a javaslatot így fogadja el a parlament - ezek után sehol sem fog megjelenni a törvényb en. Ilyen viszonyítási alap lehetne például egy olyan összeg bevezetése, amely a mindenkori költségvetési törvényben kerülne évente definiálásra, illetve karbantartásra. De mindenképpen kell minimum! A 7. § (14) bekezdése szól a természetbeni juttatás járu lékalapként való megállapításának szabályáról. A kifejtés érthető, de a törvényjavaslat nem helyezi hatályon kívül a 103/A § (7) bekezdését, amely a könyvelési értéket szabja meg ennek alapjául. A két szabályozás nincs összhangban egymással. A 8. § (2) bek ezdése arra tesz javaslatot, hogy többek között az öregségi nyugdíjas, felsorolt nyugdíjas- és járadéktársaival ne fizessen négy százalékos egészségbiztosítási járulékot. Az indoklás magyarázatként azt hozza fel, hogy ezek után így a nevezettek táppénzre s em lesznek jogosultak. De semmiféle elemzés konkrét adatokkal nem mutatja be, hogy a foglalkoztatott nyugdíjasok táppénze többe kerül, mint a jelenleg beszedett négy százalék egészségbiztosítási járulék. Sok nyugdíjasnak biztonságot jelent, hogy önként vál lalt munkaviszonya garantált jövedelemkiegészítést biztosít, melyben a biztonságérzetet többek között a betegség esetén folyósított táppénz is jelenti. A 9. § rendezi az egyházi személyek nyugdíjjárulékfizetését, melyet az állami költségvetés - nagyon he lyesen - átvállal. Persze, csak a mindenkori minimálbér szintjén. Ugyanakkor nem szól a törvényjavaslat arról, hogy akár az egyház, akár maga az egyházi személy köthete önként magasabb járulékalapra biztosítást, ahol a különbözetre eső járulékot egyháza v agy maga fedezné. A 10. § (2) bekezdése egyértelműen kedvezőtlen a kezdő egyéni vállalkozókra nézve. Az eddigi minimálbér hatvan százalékra vetített járulékfizetést a teljes, a naptári év elején érvényes minimálbérre vetített járulékfizetés váltaná fel. Ne m kapunk információt arra nézve, hogy mennyit nyer a társadalombiztosítás és rajta keresztül az államháztartás ezzel a döntéssel, arra nézve meg különösen nem, hogy az milyen hatással lesz a kezdő egyéni vállalkozások számának alakulására és így a gazdaság ra. A 12. § (2) bekezdése szerint annál a munkáltatónál, ahol társadalombiztosítási kifizetőhely működik, járuléktartozás esetén előfordulhat, hogy a dolgozók nem kapnak pénzbeli ellátást, mert a kifizetett ellátások összegét először a munkáltatót terhelő járulékra, illetve a biztosítottat terhelő járulékokra, és ha van, baleseti járuléktartozás is, annak kielégítésére kell fordítani. Csak azután kaphatja meg a dolgozó a neki járó juttatást. Ez a pénzbeli juttatás ugyanakkor neki fel nem róható ok miatt nem jut el hozzá - hiszen munkaadója nem teljesíti törvényes kötelezettségét , és teljes esélyegyenlőtlenséget jelent azokkal a biztosítottakkal szemben, akik olyan munkáltatónál dolgoznak, ahol nincs társadalombiztosítási kifizetőhely, de járuléktartozás ug yanúgy létezik. Tudniillik ott semmi sem korlátozza a kifizetéseket. Ez pedig már alkotmányossági problémákat is felvet, melyekről az előterjesztés hallgat. A szabályozásnak ez a formája feltételezi, hogy a munkáltató csupán bűnös hanyagsága miatt nem telj esíti járulékfizetési kötelezettségét. Ugyanakkor a nemfizetés mögött sokszor a magyar gazdaságban kialakult körbetartozás áll: a munkaadónak egyszerűen nincs miből fizetnie. A makrogazdasági probléma így üzemen belüli feszültséggé válik a szociális partne rek között, amit a javasolt szabályozás gerjeszt.
