Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3330 A harmadik érvcsoport a tandíj mellett úgy hangzik, hogy azért v an szükség tandíjra, hogy a hallgatók a képzési idejüket ne nyújtsák szét és arra ösztönözze a hallgatókat, hogy a lehető leghatékonyabban végezzék el felsőoktatási tanulmányaikat. Szerintem ez az egyetlen szempont, ami racionális és ami etikus. Racionális , hiszen egy ilyen - nyilvánvalóan nem kényelmes, de mégiscsak ebben a rendszerben megszorító eszközként alkalmazott - tandíj kicsiny költséggel igen nagy megtakarítást érhet el, hiszen az évi 20 ezer forintos átlagos tandíj valódi hatása nem bevételi forr ásként vehető számba, hanem ott, ha azt vesszük sorra, hogy az átlagos képzési idő öt és fél év a magyar felsőoktatási intézményekben. Mígnem ez Európa fejlettebb vagy modernebb felsőoktatással rendelkező országaiban jóval több, van, ahol eléri - például F innország esetében - ennek a kétszeresét is, de átlagnak tekinthető talán a Német Szövetségi Köztársaság felsőoktatása, ahol hét és fél, nyolc év az átlagos képzési idő. Ha ez elé a perspektíva elé nézünk - márpedig ezt szeretnénk a magyar felsőoktatásban, egy nyitottabb, kínálati jellegű, szolgáltató jellegű felsőoktatást , akkor azzal is számolnunk kell, hogy a hallgatók széthúzzák a tanulmányaikat, kihasználva a tanegységrendszerben, a creditrendszerben, a nyitott, átjárható felsőoktatásban rejlő lehető ségeket. Azonban ezzel együtt jár az, hogy az előbb említett, évente 6500 forintos képzési költség is megduplázódhat egyegy hallgatóra számítva, és ha ezt el tudjuk kerülni egy kíméletesen, ámde a hallgatói hatékonyságot mégis ösztönző tandíj alkalmazásáv al, akkor a sokszorosát nyerjük annak, amit a tandíj effektív bevételi szemléletével nyerhetnénk. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a tandíj egyetlenegy esetben jogos, abban az esetben, ha a magyar felsőoktatás átalakul, ha a magyar felsőoktatás egy igen határozott fejlesztésen megy keresztül és kialakul az a nyugateurópai értelemben vett nyitott creditrendszerrel rendelkező, a hallgatók jóval nagyobb arányát bebocsátani kész felsőoktatási struktúra, amit sokan ebben a teremben és ebben az országban is a felsőoktatási fejlesztési törvénytől vártunk. Ha nincs felsőoktatási fejlesztési törvény, akkor a tandíj nemcsak értelmetlen közgazdasági értelemben, hanem erkölcstelen is, de jogilag is nehezen értelmezhető. Hiszen azok a nemzetközi okmányok, amelyekről a tavaly augusztusi vitában ebben a Házban is igen sokan vitatkoztak, jelesül az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 21. ülésszakán 1966. december 16án elfogadott gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya - amelyet az 1976. évi 9. tö rvényerejű rendelet hirdetett ki Magyarországon, ennek is 13. cikkelyének (2) bekezdése - azt mondja, hogy a felsőoktatást teljesen egyenlő feltételekkel, a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel, különösen az ingyenes oktatás fokozott bevezetése útján. Magyarország a belső jog részévé emelte a nemzetközi okmányt és ennek az értelmezése igen nagy nehézséget jelent ennek a parlamentnek, valamennyiünknek, akik valamikor a törvényalkotás különböző fázisaiban azt mondtuk, hogy a tandíj alkalmazható technika Magyarországon. Hogyan tudunk megfelelni ennek az ENSZegyezségokmánynak, amely arról beszél, hogy valamennyi állampolgár számára a képességek alapján hozzáférhetővé kell tenni a felsőoktatást, fokozatosan, az ingyenesség kialakítása útján. Jelenthetie az ingyenesség fokozatos kialakítását a tandíj alkalmazása? Kötve hiszem, hiszen ez azoknak az országoknak szól, amelyek a tandíj rendszerét esetleg éppen vitatják, a létező, évtizedek óta kritizált tandíjrendsze rt lebontani akarják. De hogyan értelmezhető ez Magyarország számára? Csak abban az esetben, ha a tandíj nem zár el bizonyos rétegeket a felsőoktatási szolgáltatásoktól, hanem éppen ellenkezőleg; meg tud nyitni nagyobb rétegek számára egy lehetőséget: a fe lsőoktatási intézmények szolgáltatásainak igénybevételi lehetőségét, a bejutás lehetőségét. Magyarország ebben a helyzetben van, hiszen szemben a többi, ehhez a nemzetközi okmányhoz csatlakozott országgal, Magyarországon egy másik speciális á llapot is kialakult: úgy tűnik, hogy túl szűk a felsőoktatás képzési kapacitása. Valamennyien ismerjük a riasztó számokat, azt, hogy gyakorlatilag minden három jelentkezőből egyet ha fel tudnak venni a felsőoktatási intézmények. A tavalyi évben közel 50 ez er fiatal maradt kívül a felsőoktatási intézmények kapuján és ebben az
