Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3254 ember tisztességes eltemetése egy élet munkájának és megtakarításának volt az eredménye. A második: betegségük esetén valamilyen módon a kieső keresetü ket megkapják. Ez a forma - tehát a különböző társpénztárak - 1778ban kötelezővé tétetett a kincstári bányákban, és 1854ben - tehát a Bachkorszak idején - a magántulajdonban lévő bányákban is állami törvény tette kötelezővé az ilyen fajta biztosítást. É s még mindig azt mondom, hogy a biztosítás - a temetési segélyen túl - elsősorban a keresőképtelenség esetére nyújtandó táppénzre irányult. 1884ben az ipartörvény meghatározta azokat az iparágakat, ahol szintén kötelező volt az ilyen fajta biztosítás beve zetése. És kérem, figyeljenek: 1907ben, az első világháború előtt, Ferenc József és az OsztrákMagyar Monarchia idején, Tisza István uralkodása idején - akit szintén nemigen lehet baloldalisággal vádolni, koalíciós kormány volt, de semmiképpen nem volt eg y baloldali kormány... (A szocialisták padsora felé fordulva:) ... - azt hiszem, ezzel nemigen vitatkozik képviselőtársam sem , tehát 1907ben a XIX. törvény a következőket mondta: "Táppénzre jogosult a biztosított abban az esetben, ha a betegség keresetké ptelenséggel jár, és három napnál tovább tart; a megbetegedés első napjától számítva, a keresetképtelenség tartamára húsz héten át, mégpedig az átlagosan vett napi bérösszeg 50 százalékának megfelelő mértékben." (21.50) Utána jött az első világháború, és e z még akkor is érvényben volt. Jött Trianon, amikor óriási gazdasági csőd fenyegette az országot sokkszerűen, és még mindig érvényben volt. Sőt 1927ben a bethleni konszolidáció megalkotta a XXI. törvényt. Ebben nyilván már a Szociáldemokrata Pártnak is ré sze volt, hiszen a '21es BethlenPeyerpaktumban azért igyekeztek a munkavállalók érdekeit, jogait képviselni az ipari munkásság esetében, és az 1927es XXI. törvény valóban csak az ipari munkásságra, a kereskedelemben dolgozókra - tehát a nem mezőgazdasá gi dolgozókra - kötelezővé tette a biztosítást. 6 százalék járulékot kellett fizetni! 6, azaz 6 százalékot, a mai 54gyel szemben. A 6 százalék felét a munkavállaló, felét a munkaadó fizette. Ennek a 6 százalék járuléknak a fejében ingyen orvosi kezelés, g yógyszer, gyógyfürdő, gyógyvíz, gyógyászati segédeszköz, kórházi ápolás járt egy éven át, sőt fogászati és protetikai ellátás is. Nem kívánom a '27es törvényt felolvasni, de a vonatkozó részre nézvést az Országgyűlési Könyvtárban a Corpus jurisban mindenk i megtalálja a bizonyítékokat. A táppénzt a következőképpen intézték: a negyedik naptól - tehát az 1907es törvénynek megfelelően - egy évig járt az éves átlagkereset 60 százaléka, az előzetes munkaviszony időtartamától függetlenül. Datum: 1927, a bethleni konszolidáció. Képzeljék el, hölgyeim és uraim, hogy a mai fejléce szerint is 1876ban alapított egykori szociáldemokrata Népszava mit írt volna a Bethlenkormányról, ha olyan munkásnyúzó javaslatokkal áll elő, mint amikkel a jelen kormány előállni merész el! Mit írt volna akkor egy szociáldemokrata lap, a Népszava, hiszen akkor már létezett, és írt is, bizony rettentő vaskosakat írt, nagyon szórakoztató ma már olvasni, de akkor véresen komolyan vették ezeket a dolgokat. Tehát a mai rendszer gyakorlatilag 1 927ben létrejött. Létrejöttek a biztosítók, a magánalkalmazottaké, a MABIé, a munkásbiztosító, ami később OTIvá, Országos Társadalombiztosítási Intézetté alakult, a postások, a vasutasok és a többiek biztosító intézetei - többek között a színészeké - és önkéntes pénztárai. Tehát fölállt egy olyan rendszer '43ra, ami 6 százalék befizetés mellett az akkori skandináv egészségügyi normáknak megfelelő egészségügyi ellátást biztosított, és táppénzt a negyedik naptól kezdve. Ha ezek után valaki baloldalinak, b aloldali vagy szocialista indíttatásúnak mondja azt, hogy tartsuk fenn a jelenlegi rendszert, akkor azt kell mondanom, hogy ezek szerint Bethlen és Horthy is baloldali volt. Ez elég merész állítás lenne. Ez alapvetően a társadalmi szolidaritás elvét elfoga dó kereszténykonzervatív gondolkodás terméke Bismarcknál és utódainál. Egyszerűen a társadalmi stabilitás zálogát látták abban, hogy az ember biztos legyen a jövőjében, és ennek jelentős eleme volt a táppénzről való gondoskodás.
