Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3253 Államokban viszont - ahol a közgondolkodás nem ilyen irányban hatott - egy szétszórt, nem központosított, nem társadalombiztosítási, nem kötelező forma, hanem az önkéntes biztosítási rendszer vált uralkodóvá. Nem tudom, milyen hatásra, de az elmúlt tíz hónapban a két rendszer egymásba mosására, illetve az európai rendszerről erre az amerikai rendszerre történő áttérésre irányuló kormányzati szándékot kellett tapasztalnunk. Ezt erősíti a jelenlegi m ódosítási csomag. A módosító csomagnak most az a lényege, hogy szűkítsék a társadalombiztosítás által fizetendő szolgáltatások körét. A pénzügyminiszter úr éppen tegnap nyilatkozta az Iparszövetségben, hogy tovább kívánják folytatni a szolgáltatások szűkít ését, és majd ezzel párhuzamosan a befizetések csökkentését. Emellett közben kialakult Magyarországon a kiegészítő biztosítások köre, az önkéntes, nonprofit pénztárak és az üzleti biztosítók köre is. Tehát egyértelmű, hogy ebbe az irányba - az amerikai mod ell irányába , egyéb üzleti alapon működő biztosítási rendszer irányába kíván a kormány mozdulni. Amikor ennek a veszélyére figyelmeztettem az előző pénzügyminisztert - arra, hogy ez egy történelmi léptékű, több száz éves fejlődést más pályára állító kísé rlet, és ezért történelmi felelősséggel tartozik , azt válaszolta, hogy vállalja ezt a történelmi felelősséget. Sajnálatos, hogy két hónap múlva lemondott, úgyhogy most már a történelmi felelősségvállalást nem tudom rajta számon kérni - de az utódja ugyan ezt a tendenciát látszik folytatni. A csomag érinti a társadalombiztosítás, az egészségpénztár által fizetett különböző szolgáltatásokat, elsősorban a gyes, a gyed, másodsorban a baleset esetére járó ellátásokat, harmadrészt a táppénzt, tehát a betegség id ejére járó keresetpótló támogatás körét. Egyértelmű, hogy ez mind a három vagy négy területen további szűkítést jelent. Én a csomagról elsősorban a táppénzjogosultság első 25 napra történő megszüntetéséről kívánnék beszélni, annál is inkább, mert a módosít ó javaslatom - az együttes jelentés 183. pontjában - ezt érinti, illetve szóban, betűben ugyanazt jelenti a 182. indítvány, Selmeczi Gabriella képviselőtársamé, akivel sajnos előzetesen nem tudtunk ez ügyben semmiféle együttműködést kialakítani - spontán, mind a kettőnk agyában született meg ez az indítvány. Egy kollaborációt igazán nem vettem volna rossz néven, Selmeczi Gabriella képviselőtársam. (Derültség.) Nos, ezzel együtt a javaslat lényege az, hogy maradjon meg a jelenlegi táppénzkifizetési rendszer, ami a munkáltatónak az első tíz napra írja elő a táppénzfizetési kötelezettségét, és a 11. naptól vállalja a társadalombiztosítás. Az indítvány, amit a kormány elénk hozott, az első 25 napra tenné a munkaadó kötelezettségévé a táppénz fizetését, betegszab adság néven. Azért javasoltam - ismétlem: Selmeczi Gabriellával együtt , hogy maradjon fenn a jelenlegi rendszer, mert mind a magyar történelmi fejlődés - a biztosítási rendszer fejlődése , mind a nyugateurópai társadalombiztosítási rendszerek uralkodó többségben ezt a modellt követik, általában a 4. naptól fizetik a biztosítók a munkaképtelenség esetére járó keresetet. (Folyamatos zaj.) Mielőtt bárki itt a közvetlen közelemben a gombhoz nyúlna, hogy kétpercesben baloldalisággal vádoljon ezért - amire má r volt néhány példa , el szeretném mondani, hogy ez a rendszer egyáltalán nem valamiféle szocialista találmány. Az, hogy az ember egészséges korában gondoskodjék betegsége, öregsége esetére a megélhetéséről, már a XIIXIII. században megjelent Magyarorszá gon, és a XVII. században formatizált módon jelentkezett. Thurzó János felvidéki bányagróf saját bányáiban létrehozott önkormányzati vezetéssel működő bányatárspénztárat, ahová befizette a bányász is a keresete 12 százalékát, és a tulajdonos is ugyanilyen mértékben kiegészítette ezt. Tehát már a XVII. században - amikor még szocialisták és bolsevikok igazán nem nagyon sűrűn fordultak elő e tájon - létrejött ez a rendszer, éppen azért, mert az ember felismerte, hogy önmagáról gondoskodni a kiszámíthatatlan kockázatok közepette - amik elsősorban a bányászatban jelentkeztek - nem lesz képes. A közös kockázatviselésre álltak össze, társultak, és társpénztárakat alakítottak, ami aztán még később, a különböző céhekben is megjelent. De a lényege két dolog volt, am ire spóroltak az emberek: az egyik a saját temetésük. Higgyék el, az akkori kereseti viszonyok között az
