Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HÉTHY LAJOS politikai államtitkár:
4 Mi is történt tulajdonképpen? A kormány meghirdette, hogy gazdaságpolitikáját, mely a nehéz helyzetből való egyetlen kivezető útként lett megjelölve, s mely a lakosságtól jelentős áldozatokat kíván, társadalmigazdasági megállapodással kívánja alátámasztani. Ez világos beszéd volt és viszonylag egyszerű képlet. Azonban mára, mikor a koalíciós kormány belépe tt második félévébe, ez a képlet, sajnos, bonyolulttá vált, ezért annak ellenére, hogy programjában szerepelt, egyszerűen törölte. Az egyetlen út, melyet a választásokon győztes párt ajánlásában ez a társadalom elfogadni látszott, a kormány első félévi te vékenysége alapján erősen megkérdőjeleződött. Megindult az ország külső bizalomvesztése, erősen politikai felhangú első félévében a kormány nem törődött olyan létfontosságú kérdéssel, mint a privatizációs törvény megalkotása, melynek ősszel történő elfogad ása a társadalmigazdasági megállapodással együtt megalapozhatta volna a hároméves modernizációs programot, melynek megalkotása és beindítása így szintén késedelmet szenved. Ugyanakkor mára olyan helyzet alakult ki, hogy három, mondhatni legfontosabb gazda sági kulcspozíció betöltésre vár: a pénzügyminiszteré, az MNB elnökéé és a tervezett privatizációs miniszteré. Ilyen körülmények között hangzott el: a társadalmigazdasági megállapodásra vonatkozó tárgyalások nemhogy nem folytatódnak, nem szakadtak meg, ha nem el sem kezdődtek. De mi lesz az országgal, a sorsunkat meghatározó gazdaságpolitikával? Elhangzott, hogy a pénzügyminiszter lemondása ellenére folytatódik az eddigi gazdaságpolitika, holott a közvélemény előtt is egyre nyilvánvalóbbak lemondásának okai . Így mára, már a koalíciós belvillongások miatt is, a nem egészen a választók akaratából létrejött koalíciós kormány szavahihetősége kérdőjeleződik meg. A kezdeti nagyon kis lendület megtörése után pillanatnyilag a "fecsegő felszín" még eltakarja jelenkor i történelmünk egyik legkülönösebb jelenségét, tudniillik azt, hogy a parlamentben óriási többséggel rendelkező kormánynak tulajdonképpen nincs meg a megfelelő társadalmi támogatottsága... (Moraj, derültség a bal oldalon.) ..., hiszen ezt a megállapodást ne m tudta megkötni a társadalom érdekképviseleti szerveivel. Ezért erről a helyről is aggodalmunkat fejezzük ki az ország helyzetéért, s a megoldást az egyébként már lassanként körvonalazódó gazdaságpolitikai korrekcióban látjuk. Ehhez talán mégiscsak meg ke llene szerezni a társadalmi támogatást. Olyan történelmi precedensek, mint például a Moncloapaktum nyilvánvalóan nem ültethetők át a hazai viszonyokra. De annak szelleme igen. Ennek az országnak is jövőkép kell, stabilitás és társadalmi béke. Köszönöm fig yelmüket! (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Héthy Lajos politikai államtitkár úrnak kétperces reagálásra. DR. HÉTHY LAJOS politikai államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, mindenk éppen osztanom kell képviselő úr sajnálkozását a tekintetben, hogy egy szép politikai elgondolással, ha úgy tetszik illúzióval lettünk szegényebbek. A kormány programjában ígéretet tett arra, hogy törekszik egy társadalmigazdasági megállapodás elérésére, és az elmúlt hat hónap történései ezekről az erőfeszítésekről szólnak. Az, hogy ez úgy tűnik, ma és a közeljövőben nem sikerül, a helyzetből adódik, amely - azt hiszem - alaposabb értékelést kíván a résztvevő politikatudósok részéről. A kezdeményezéshez eg yébként hozzátartozik, hogy ez a terv KeletEurópában egyedülálló volt, nem álltak rendelkezésünkre kész forgatókönyvek, és sok egyéb ok. Mindenesetre azt hiszem, szükséges hangsúlyozni, hogy a kormány ugyanarra a következtetésre jutott, miszerint a társad almigazdasági megállapodás az eredeti formájában ma és a közeljövőben nem köthető meg,
