Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
2874 Megmondom, hogy nem csodá lkozom ezen, mert hogyha egy rossz bűvészmutatványt harmadszor lát az ember, akkor már bizony érdeklődését veszti. Már az 1994. évi pótköltségvetés és az ez évi rendes költségvetés is bűvészmutatvány volt, és mind a két bűvészmutatvány úgy végződött, hogy a levegőbe dobált buzogányok, labdák vagy karikák fele a földre esett. Ezért egy ilyen rosszul sikerült bűvészmutatvány következménye is ez a pótköltségvetés, ez a törvényjavaslat, és nem csodálom, hogy egy állandóan sikertelen bűvészmutatványt senki sem k íván ismételten végigasszisztálni. Tegnap és tegnapelőtt érdemi, tartalmi és politikai észrevételeimet módomban állt kifejteni, részben a csomaggal, részben pedig a munkanélküliséggel kapcsolatban. Olyan dimenzióra, olyan szempontra szeretném felhívni a Há z figyelmét, ami idáig nem kapott figyelmet és amit azonban nagyon fontosnak tartok. Ezekkel a költségvetésekkel, pótköltségvetésekkel, csomagokkal, politikai vitanappal a törvényhozás szűkre szabott időkeretéből állandóan elpazaroljuk az időt. Ha sikerült volna egy olyan költségvetést csinálnia a kormánynak, amihez nem szükséges négy hónap múlva pótköltségvetést beterjeszteni, akkor ezzel a törvényalkotó munka - amely véges időkeretek között mozog - legalább két hetet nyert volna; ha a csomagtervet is bele számítjuk, akkor egy szűk hónapot. Egy hónap vagy két hét telt el, pazarlódott el egyszerűen annak következtében, hogy nem megfelelő törvényjavaslatot, nem megfelelő intézkedéseket nem megfelelő időben tárgyalt, volt kénytelen tárgyalni a Ház. Ebből az köv etkezik, hogy miközben ez a fölösleges időpocsékolás folyik - úgy értem, annyiban fölösleges, hogy azt meg lehetett volna spórolni , közben szaporodnak a meghozandó törvények, szaporodik a meghozandó törvények súlya, és a parlament olyan időzavarba kerül, aminek az lesz a vége, hogy a kormány ismételten és ismételten sürgetni fogja az Országgyűlést. Most már ott tartunk, hogy tegnap este és tegnapelőtt este is tíz óráig ülésezett a tisztelt Ház... (Zaj, közbeszólások a bal oldalról: Éjfélig!) .., még tovább ... (Dr. Monostori Endre: Nem voltál itt!) .., és ez így fog folytatódni, ezek miatt a hibásan előterjesztett és ismétlésre szoruló törvényjavaslatok miatt egyre nagyobb időzavarba kerül a Ház. Két ok merül fel. Az egyik ok - ez magyarázatként elfogadható , hogy a költségvetés esetében hiányoznak például a megalapozó számítások, logikailag nincsenek kellőképp előkészítve számításokkal, közgazdasági elemzéssel. Ez egy nagyon jóindulatú magyarázat. De elképzelhető egy olyan magyarázat is, hogy a kormány egysz erűen lehetetlenné kívánja tenni a parlament rendes, normális törvényhozó munkáját, mert egyszerűbb és könnyebb különféle szükséghelyzetekben - amelyeket az élet hoz magával - rendeleti úton kormányozni. Ugyanis azok helyett a törvények helyett, amelyeket idő hiányában ez a parlament nem tud meghozni, az élet lépéseket követel, és törvény hiányában ezek rendeleti útra terelődnek. Nem akarok ilyen messzemenő következtetést levonni, de akarvaakaratlanul ez lesz az egyik következménye a parlamentben folytatot t üresjáratoknak. Ehhez nagyon szorosan kapcsolódik, amit előttem Burány Sándor képviselőtársam említett, hogy úgy látszik, itt a kormánypárton belül is folyik a vita. Az ellenzék oldaláról is elhangzott, hogy koraiak, későiek ezek a lépések, elég radikáli sak, nem elég radikálisak; mindez arra mutat, hogy teljesen határozatlan, teljesen időben késlekedő - ahogy elhangzott az előbb : egy ilyen cunctator politika folyik, és ennek a költségvetési következményei érezhetők lesznek ennek a pótköltségvetésnek a f olyamán is. Ezeket a lépéseket a költségvetéskor kellett volna megtenni, mert ezek a lépések most már elkéstek. Ez a pótköltségvetés nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Egyrészt azért, mert a bevételi források és ezek közül az egyik legnagyobb b evételi forrás: a privatizációs bevételek ennyi idő alatt egyszerűen fizikailag nem realizálhatók, de ugyanígy az adóbevételek és az egyéb jövedéki bevételek nagy része sem fog realizálódni! A kormány ezt kénytelen lesz elismerni, és én nem szeretnék jó jó s lenni, de meg fogják látni, hogy szeptemberben vagy októberben újra meg fog
