Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
2875 jelenni a kormány egy pótköltségvetéssel, és akkor már jubilálni fogunk, mert az lesz a negyedik költségvetés egy éven belül. Ezért nem lehet ezen a költségvetésen módosító indít ványokkal segíteni, nem lehet javítani. Nem azért, mert az ellenzék ezt nem tenné meg szívesen, ha látna rá reményt és ha látna erre lehetőséget. Nehogy azt higgyék, hogy nekünk öröm egy ilyen gazdasági helyzetben lévő országban, ilyen, egyre romló körülmé nyek között élnünk, nehogy azt higgyék, hogy ez az ellenzéknek örömet okoz! Ez nekünk legalább annyira kellemetlen, mint önöknek, személy szerint is és magyar polgárként is, de egyszerűen nem látunk reményt arra, hogy ezen segíteni lehessen. Ha már ezekkel a radikális lépésekkel tényleg elkésett a kormány - legalább egy negyedévet , akkor viszont talán érdemes lett volna még egykét hónapot rászánni arra, hogy alaposabban, megalapozottabban, számításokkal alátámasztva és teljes csomagban kerüljenek ezek a reform, vagy ha úgy tetszik, módosító intézkedések az Országgyűlés elé. Ugyanis ez így, ebben a formában a késlekedés ellenére mégiscsak rögtönzés, ezért nem lehet ezt támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : K öszönöm. Megadom a szót Szilágyiné Császár Terézia képviselő asszonynak, a Kereszténydemokrata Néppártból. (12.40) DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr pótköltségvetési expozéjá ban már leszögezte ugyan, hogy e beterjesztett pótköltségvetés egy nem szokványos pótköltségvetés. Egyetértünk, valóban nem az! Mert a pótköltségvetés első és legfeltűnőbb vonása az, hogy nincs rá szükség. Az általános indoklás 2. fejezetében ugyanis az el őterjesztő azt állítja, hogy a gazdaság első néhány hónapjának folyamataiból arra lehet következtetni, hogy az év végi hiány 15 milliárd forinttal fogja meghaladni a tavalyit és mintegy 37 milliárddal az idei előirányzatot. Mivel a költségvetés - tudjuk - soha nem teljesül időarányosan és különösen az év első három hónapjában nem, az eddigi túllépések elemzése nélkül ez önmagában nem indokolná a változtatást. Az eltérés sem olyan drámai, mint ahogyan az be van állítva, különösen nem, ha csak egy tényt vesz ünk figyelembe, a privatizációs bevételek elmaradását, amelyet egyébként a pótköltségvetés, mint valóban teljesíthetetlennek látszót, nem változtatott meg. A költségvetés indokoltságát egyébként ezen az alapon az Állami Számvevőszék sem igazolta vissza. Sz ükségességét ő is csupán a struktúra változtatása, átalakítása szempontjából tudja elfogadni. Mielőtt magáról a pótköltségvetésről és más tényezőkkel való összefüggéséről szólnék, a konstruktív ellenzékiség jegyében nagyon szeretnénk leszögezni, hogy önmag ában a cselekvést mi is üdvözöljük, hiszen hónapok óta ezt szorgalmaztuk a kormány részéről. De a tettek ilyen formáját, ilyen stílusát sem egészében, sem részleteiben elfogadni nem tudjuk. Ha e drasztikus lépések a cselekvés, a tettek és a hozzá kapcsolód ó pótköltségvetés, amiről most szó van, a privatizáció beindításáról, a gazdasági növekedést célzó törvénymódosításokról, az államháztartási és a jóléti rendszer pozitív irányú reformlépéseiről - például a családi jövedelemadó bevezetéséről vagy a feketega zdaság felszámolását célzó törvényi szabályozásról , a belső államadósság kamatterheinek csökkentéséről és nem a fogyasztás, a jövedelmek csökkentéséről, inflációgerjesztésről, bizonyos területeken jelentős munkanélküliséget gerjesztő megalapozatlan létsz ámleépítésekről, az önkormányzatok s azok intézményei elleni támadásokról és a lassan formálódó polgári középréteg kialakulásának megakadályozásáról, s végül, persze nem utolsósorban a gyermekek és a családok támogatásának radikális elvonásáról szólnának, akkor szívvellélekkel támogatnánk. És most nézzük meg, hogy vajon miért is kell most vitatkoznunk a pótköltségvetésről. Az érvek és az indoklás - természetesen attól függően, hogy melyik oldalról hangzanak el - eltérőek
