Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
2873 középkori egyetemtörténet azzal a n agy filozófiai vitával kezdődött a párizsi egyetemen a XIII. században, hogy mi fontosabb, a dolgok neve vagy a dolgok tartalma. Nagy csemege lett volna ez a pótköltségvetés a párizsi egyetem akkori tudós doktorainak, mert ekkora távolságot a kettő között bizony én még nem láttam az utóbbi évben. (Derültség a jobb oldalon.) Miről beszélünk, kérem, stabilizációs tervről, stabilitási csomagról, egyensúlyjavítási pótköltségvetésről, aminek inflációgerjesztő hatása van, és az inflációs ráta 6070 százalékkal na gyobb lesz, mint tavaly? Ezt hívjuk stabilitásnak? Ez bizony nem az! Minek nevezhetjük ezt a költségvetést: államháztartási reformsorozatnak, államműködtetési költségolcsóbbításnak? Mekkora hányada a pótköltségvetésnek az, ami államháztartási reformot, jöv őbemutató reformot, a jövő megélését megkönnyítő reformot jelenthet? Még értelmezni is nagyon nehéz: tördelék. Nem találhatunk ebben a költségvetésben nyomot arra, hogy megalapozzuk a tartós növekedés előfeltételeit; felzárkózunk Európába; olyan gazdaságot teremtünk, amelyet befogadhat Európa fél évtizeden belül, ami a kormányzatnak is nemes célja. Lehet úgy ilyen folyamatokat elindítani, ha megsarcoljuk pont a jövőépítés hordozóereit; a szellemi tőkefelhalmozást; az oktatást; olyan restrikciókat tételezünk fel, amelyek az ez évi beruházások visszaesésével vagy legalábbis stagnálásával járnak; olyan egyensúlyjavító lépésekre támaszkodunk, melyek időbeli hatása korlátozott? Hiszen ami itt hatásjavító, azzal két év múlva nem számolhatunk, a privatizációs bevét el nem örökzöld bevételi forrás! Hol van itt a jövedelemtermelő képesség erősödéséből várható többletbevétel? Bizony ez nem más, mint a török hódoltság korából megismert harácsgazdálkodás, egyszeri jövedelemlefölözés, vagy ha modernebb szóhasználattal akar ok élni: a felperzselt föld taktikája. Mert amit elvontam, amit felperzseltem, ott többet fű már nem terem az elkövetkező években. S nagyon nehéz örökség hárul így a jövőre. Elnézést kérek ezért az utolsó intuícióért. Erősödik az emberben a gyanú a nagy sz ámú prezentációs, összeállítási, koncepcionális hiba nyomán, amelyet még a tisztelt kormánypárti képviselők is elismernek időnként. De lehete ennyi hibát elkövetni csak egyszerűen ismerethiányból, időzavarból, a helyzet kényszerítő hatása alatt? Nagy kérd és, mert vannak olyan gonosz manók, akik azt mondják, hogy ha valaki le akarja járatni Magyarországon a stabilitásteremtés, egyensúlyjavítás, felzárkózás céljait, akkor talán így kellene ezeket a lépcsőket felvonultatni. Itt lenne az ideje, hogy a kormányz at küszöbölje ki ezeket a gyanakvásokat. Igen, megkésett, elhamarkodott lépéssorozattal állunk szemben. Nem kellett volna, ha csak ennyi tellett ki! Ha ezt a kormány előtte mérlegelte volna, akkor várhatott volna még egykét hónapot annak érdekében, hogy a z ország sorsát jobban szolgáló pótköltségvetést kapjunk. Sajnos nem ez történt. Még pislákol valami remény, hogy a vita során javíthatjuk ezt. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, ne oltsák ki ezt a reményt! Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salam on László) : Köszönöm. Megadom a szót Rott Nándor képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Őt Szilágyiné Császár Terézia követi. DR. ROTT NÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy az előző beszédhez kapcsolódjam, én nem vagyok annyira optimista, mint Kádár Béla képviselő úr, és nem hiszem, hogy ez a költségvetés és a hozzá kapcsolódó csomagok javíthatók lennének. Nem látok erre reményt, s nemigen látok lehetőséget sem. Kádár Béla igen tisztelt képvise lőtársam bevezető szavaira hivatkozom, amikor csodálkozott és sajnálkozott, hogy ilyen kevesen vannak a tisztelt Házban, akik érdeklődnek a pótköltségvetés iránt. (12.30)
